várt esemény ? sztrájk, havazás vagy vulkánkitörés ? hosszabb időre, földön marasztalva
a repülőgépeket, kényelmetlen várócsarnokokban összezárva az utazókat. Az idő
múlásával együtt növekvő unalom, bosszúság helyett akár jól is érezhetné magát a hasonló
sorsra jutott nemzetközi társaság. Ez az élet adta ötlet inspirálta Vári Bertalan Harangozó-díjas
táncos-koreográfust műsorának színpadra állításában.
A Terminál című darabban egymást tanítják meg saját nemzeti táncukra az utazók, így mutatják
meg a világnak, hogy a mindennapos bosszúságok, kényszerpihenők közös szórakozássá
varázsolhatók. A táncosok egymás után fűzik sorba a tranzitban várakozó nemzetközi társaság
táncait, zenéit, s bár a gép nem száll fel, az idő repül. A kezdeti japán taiko ritmusok, és a vad
afro táncok után gondolán érkezik a velencei karneválba a szívtipró hajós, tanúi lehetünk
egy tradicionális zsidó esküvői ceremóniának, lakodalomnak. A spanyol flamencot, a csinos
ír stewardess hölgyek sztepptáncát a jóképű takarító személyzettel, a görög szirtaki
sodró lendületét időnként lírai, romantikus, játékos jelenetek ellenpontozzák, hogy a végén
vérpezsdítő, mulatós cigánytáncban érje el csúcspontját a hangulat. Az est mindenki
számára ? kortól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül ? igazi kulturális csemege és úgy
repít körbe a nagyvilágban , hogy közben el sem hagyjuk a székünket.
A(z) Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadása
Hozzászólások