Faludy György egy olyan rejtőzködő művész, aki bár nemrég még itt élt közöttünk, de a személyiségéről legtöbben csak a bulvársajtó álarca alapján alkotunk képet, a művészetéről pedig nem nagyon van átfogó tanulmány. Ki lehet ez a világszerte elismert zseni? Látjuk-e az ő valódi arcát? Értékeljük-e, ismerjük-e műveit?
Az emberiség eddigi történetének legfényesebb és egyben legsötétebb szakasza volt a 20. század. A legragyogóbb felfedezések és a földi pokol egyszerre jellemezte azokat az évtizedeket, amelyekben Faludy György néha a pokolban időzve, minden idegszálával arra figyelt, ami szép az emberben, ami elragadó a teremtésben. Olvasott, szeretett, és amíg itt élt köztünk, olyan találkozások részese lehetett, amelyekről az átlagember csupán álmodozhat: Einsteinnel, József Attilával, Göncz Árpáddal és a kor számos meghatározó alakjával.

Ezeket a találkozásokat eleveníti fel ez a zenés-verses monodráma a Kaszás Attila-díjas Borovics Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze előadásában, Poroszlay Kristóf színművész közreműködésével.

A(z) Szegedi Szabadtéri Játékok - Dóm tér előadása