Visky darabjai a feldolgozatlan közelmúlt megszólításának kísérletei, az általa is gyermekként megtapasztalt gulág-világ egyszerre tragikus és humoros történeteit mondja újra a színpad nyelvén. A Tanítványok a szentírás terét és idejét kitágítva a bibliai üldözők elől menekülő tanítványokat egy barakkba menekíti. Ily módon az előadásban az 50-es 60-as évek megfélemlítéssel teli Romániájának légköre rajzolódik ki. A történet három síkon bomlik ki, nemcsak az evangélium és a hatvanas évek romániai valóságának szintjén, hanem az abszurd drámára való rájátszások szintjén is. A két tanítvány a Godot-ra várva szövegeit alakítja át bohócjelenetekké, hogy ezzel is az Istentől elhagyott világ abszurditását sugallja. Az ötvenes évekről szólni az abszurd nyelvén lehet a legjobban. A Visky művéből készült előadás a szabadságvesztés közös tapasztalatának drámai megfogalmazása: "A szabadság-hiány szűk, agresszív terében a szereplők a múlt identitás-meghatározó eseményeit újra eljátsszák, mozgásba hozzák, jelen idejűvé teszik, megosztják egymással, olykor kifejezetten a legszélsőségesebbnek mutatkozó eszközök segítségével." - vallja maga a szerző, aki egyben az előadás dramaturgja is.

A(z) Csokonai Színház előadása