A Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára című műsort Bartók Béla zeneszerzői zsenialitásának népzenei indíttatása határozza meg. Mindez a tánc alkalmazásán, a tradicionális hangszeres zene ritmikai, dinamikai és a nyugatitól eltérő harmóniavilágán érhető tetten. Zenéjében a néptánc lényegi mélységében szívódott fel. Hangszeres stílusának legfontosabb tényezőjévé vált, akár táncformákat alkalmaz, akár csak elvont utalás történik rá. Bartók a zenében hallhatóvá tette a táncot. A műsor alkotója a táncban próbálja láttatni a zenét. Azt a zenét, amely Bartókra is oly nagy hatással volt. Hégli Dusan műsorában a bartóki életút a hagyományos zenés és táncos formanyelvvel kombinált képi megjelenítésben bontakozik ki. A zenei betétek, a látvány, a hiteles előadásmód, a zenei kíséret, az igényes színpadkép és a viselet a bartóki szellemiség és életmű kézzelfogható összefüggéseinek értelmezéseiben segítik a közönséget. Képek, levelek, fonográffelvételek, táncok, gyűjtések, visszaemlékezések, Bartók zenéje és írásai, valamint az alkotóban ezekből összeállt "belső film" - ez a Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások