Kincses Elemér gondolatai:
Gyerekkoromban, amikor először jártam Pesten a Vidám Parkban, Édesapám (aki gyakorló dzsesszzongoristaként is "üzemelt" fiatalon), szóval Édesapám alig tudott kirángatni az elvarázsolt szobából, ahol a falakon különböző tükrök lógtak. Az egyiken sovány és kétméteres voltam, a másikon alacsony kövér, a harmadikon a lábaim a hónom alól nőttek ki, stb, stb... Döbbenten, kacagva néztem, hogy ez mind-mind én vagyok.
Müller Péter gyönyörű darabja - varázsszoba. Tükrök lógnak. Itt a Halál mosolyog, ott a szerelem vicsorít...
Hölgyeim és Uraim, drága nézőink, csak bátran, bátran nézzük e csoda-tükröket. Együtt. Mi nézünk vissza.
Müller Péter gondolatai:
Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez.
Az embereket hibáikkal együtt kell szeretni. Hogy ez mennyire igaz, akkor tudjuk meg, ha elvesztünk valakit.
Gyanítom, hogy ahány ember él a földön, annyi színárnyalata van a boldogságnak is.
A könny a megfagyott élet olvadása.
Valódi szeretet az, amikor egymásban a "porszemet" felismerjük.
Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.
Kétféle méltóság van. Az egyik: amit a világ ad az embernek. A másik: amit az ember ad saját magának.
A(z) Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata előadása
Hozzászólások