Az E-Mancik Színházi Manufaktúra előadása.

Versek, dalok, monológok, arról, hogy jártunk - nem jártunk a férfiakkal.

"32 éves koromra elértem, hogy nem kell férfihorkolásra elaludni és gyereksírásra kelni, nem dől be a lakáshitelem és nem kell lakógyűlésre se járnom, nem csal meg a férjem, nem kell befektetési tanácsokat hallgatnom sem rettegnem, hogy elbocsájtanak a munkahelyemről. Ja, és megtanultam elengedett kézzel biciklizni. Azt hiszem, boldog vagyok!"

Bevállalós egy óra a férfiakról. Meg a nõkrõl. Meg a kettõrõl együtt. Szóval a szexrõl. Vagy annak hiányáról. Meg arról, hogy nem vagyunk már húsz évesek, de azért még jól tartjuk magunkat, és jó lenne tudni, mi felé rohanunk. Versek dalok, monológok azokról a dolgokról, amikrõl amúgy csak sutyiban…