Ha Kosztolányi művészetét egy szóval kellene jellemezni, több fogalom, vagy kifejezés is kínálkozna: játék, intimitás, álom, szorongás, szeretet... Szeretet a szorongásban, szorongás a szeretetben. Nem próféta, látomásos alkatú költő ő, lírája az ember esendőségét, gyenge és örömteli pillanatait, hétköznapi áhítatát, apró életzsonglőrködéseit, felfénylő hősiességét és fenomenális élethazugságait festi. Az átlagember, az átlagélet érzelmes-ironikus krónikása, végtelen képzeletvilágú álmokká formálja a legegyszerűbb életjelenséget is, az utolsó cigarettát keresgélő, egy pohár vízért nyúló mozdulatban lelkesen és profánul ünnepli az egyediség csodáját. Színházunk most egy különleges hangulatú színházi esttel adózik a 125 éve született költő emlékének. Megidézi az örök gyermeket, aki felnőttként is csak játékokban tudta feldolgozni, értelmezni, továbbszőni életét; képpé varázsolta a tájat, a gondolatot, a másik embert és a makacsul szökni készülő időt. Mi sem természetesebb, hogy életműve ezúttal a színpadon kelljen életre, játszótársul híva minden játékos kedvű felnőttet, aki egy estére kész belefeledkezni a színes tinták, japán betűk és kacskaringós madarak világába.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások