A júliusi öt nap alatt improvizációkat alkotunk a ház történetei nyomán. Az előadás központi mozzanata az empátia. Mi teszi lehetővé az empátiát? Mi szabályozza a közösségiesség gyakorlását erőteljesen akadályozó szélsőségesen szubjektív látásmódot?
Ez a commedia dell' arte koncepciója is, amikor a szerelmesek törékeny világát a maszkok érzéketlen, durva, kapzsi világával övezi. Tervezett előadásunkban felhasználjuk ezt a tradíciót. A középponti figura mindig maszk nélkül játszik, ekkor az ő nézőpontjából látjuk az eseményeket. A commedia szabályai szerint a szereplők folyamatos és közvetlen kapcsolatban állnak a közönséggel, a maszk nélküli szereplő kapcsolata mégis sokkal személyesebb. A célunk most azonban nem a szubjektivitás iránti együttérzés felébresztése, talán pont ellenkezőleg: arra szeretnénk rávilágítani, hogy az önmagunk iránti érzékenység gyakorta válik sértett, panaszos állapottá, amely vakká tesz mindenre és mindenkire, például egy közösség valós szükségletére.
Az Utcaszínházi Alkotóközösség színházi, táncos és cirkuszi alkotók összefogása, annak keressük régi és új módjait, miként lehet megszólítani azokat, akik gazdasági, szociális vagy földrajzi okok miatt nem részesülhetnek az élő előadóművészetek elevenítő hatásából. Az elmúlt három évben kidolgoztuk közvetlen és fizikai commedia dell? arténkat: a ma emberének meséljük a ma történeteit.
A(z) 101 éves ház előadása
Hozzászólások