Szanszára

táncjáték, magyar, 2008.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az ind filozófiák szerint a lét örök körforgásában, a szanszárában a sorozatos újjászületések által nemesedik a lélek. A születéstől az elmúlásig az élet állomásai mind-mind feladatok, melyek teljesítése belépőjegy egy magasabb szintű feladat megkezdéséhez. A születés és elmúlás végtelen körforgása a lélek örökké tartó tanulási folyamata. A cél elérni azt, ami a végtelenen túl van... A táncos is, mint az újjászülető lélek, elindul valahonnan, tanul, fejlődik, változik és tapasztal, hogy az út eredményeként visszakanyarodhasson oda, ahonnan elindult és más szinten, megváltozva, reményei szerint nemesedve kezdhesse a következő kört. E darab táncosok önvallomása az útkeresésről, a megtalálásról és a megtaláltak újraértelmezésről. Más-más úton, a balett, a néptánc, a sportok irányából gyerekként elindulva, az ifjúkor keresésein át az indiai táncban találtak egymásra, hogy az élet rendjét követve - megváltozva bár, de - visszakanyarodhassanak a kezdetekhez. A szanszára legszebb szimbóluma Siva tánca a Kailásza hegy tetején. Amíg Siva táncol, születnek, elmúlnak, és újra születnek a dolgok. Fennmarad a természet rendje, a lét körforgása, a fejlődés reménye. A Szanszára indiai táncelőadás, de nem indiaiak előadása. Az idő, a tér, a műfaji határok korlátain átlépve vezet az európai kezdetektől Indiába, majd vissza Európába.
Az útról soha sem ugyanaz tér vissza, mint aki elindult.

A(z) Sivasakti Kalánanda Táncszínház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások