Az ind filozófiák szerint a lét örök körforgásában, a szanszárában a sorozatos újjászületések által nemesedik a lélek. A születéstől az elmúlásig az élet állomásai mind-mind feladatok, melyek teljesítése belépőjegy egy magasabb szintű feladat megkezdéséhez. A születés és elmúlás végtelen körforgása a lélek örökké tartó tanulási folyamata. A cél elérni azt, ami a végtelenen túl van... A táncos is, mint az újjászülető lélek, elindul valahonnan, tanul, fejlődik, változik és tapasztal, hogy az út eredményeként visszakanyarodhasson oda, ahonnan elindult és más szinten, megváltozva, reményei szerint nemesedve kezdhesse a következő kört. E darab táncosok önvallomása az útkeresésről, a megtalálásról és a megtaláltak újraértelmezésről. Más-más úton, a balett, a néptánc, a sportok irányából gyerekként elindulva, az ifjúkor keresésein át az indiai táncban találtak egymásra, hogy az élet rendjét követve - megváltozva bár, de - visszakanyarodhassanak a kezdetekhez. A szanszára legszebb szimbóluma Siva tánca a Kailásza hegy tetején. Amíg Siva táncol, születnek, elmúlnak, és újra születnek a dolgok. Fennmarad a természet rendje, a lét körforgása, a fejlődés reménye. A Szanszára indiai táncelőadás, de nem indiaiak előadása. Az idő, a tér, a műfaji határok korlátain átlépve vezet az európai kezdetektől Indiába, majd vissza Európába. Az útról soha sem ugyanaz tér vissza, mint aki elindult.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások