Szabadesés

színmű, magyar, 2011.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Egész életedben keményen dolgoztál. Minden lépésed igazolható. Még a hibáid is. Ember vagy, tehát természetes, hogy hibázol. Aztán egyszer csak megszakad az időd. Nem szól senki előre, nincs figyelmeztetés, nincsenek jelek: menned kell. S akkor hirtelen mindent elrontottnak, jóra fordíthatatlannak látsz. S úgy tűnsz el, hogy még csak űrt sem hagysz magad után. Te pedig nem érted, hol rontottad el.

Az elvesztegetett idő szembesítése, s az elszámolás súlyos kérdése köré szerveződik a Szabadesés, ahol félelem, gúny, tompaság, cinizmus, bölcsesség, irónia, pánik, nyugalom - vadul váltogatják egymást. A főhősnek itt nem jár a felismerés fennkölt ígérete. Összeesik és kómában, magán kívül kell megértenie, hogy semmi sincs még elrendezve; hogy az a teendősor, amit mindannyian csak elodázunk, az nem odázható tovább. Az idő, ugyan is, hirtelen, figyelmeztetés nélkül lejár. Elfogy. És túl késő lesz kómában, némán kiáltani, hogy még nem mehetsz el, mert még nem mondtad meg a fiadnak, hogy...

A Szabadesés a visszacsinálhatatlan dolgokról szól, miközben az életünk döntései és az emberi kapcsolataink egyre nagyobb része virtuális, választható, visszavonható, átgondolható. Egy szélütés álomvilágba emel, amelyben saját múltunk pillanatait éljük meg újra. Hányszor mondjuk mi is: nincs időnk most arra, hiába lenne fontos, csak ne most, ne ma, mert nem érek rá?

A(z) Bárka Színház előadása

Bemutató időpontja:

2011. október 15., Bárka Színház

Stáblista

Hozzászólások

9/10
FElepHánt 2011 okt. 18. - 14:05:10 9/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

SZABADESÉS Göttinger Pál Bárka Színház

Mintha Carver hétköznapi hõsei mászkálnának az ide-oda húzogatott fehér függönyfalak között, szimplák és suták, mint mi mindannyian, legalábbis ami a magánszférát illeti. Szokványos helyzetek, közhelyes dialógusok, melyek azonban egy stroke-halálból visszatérõ férfi tudatában idézõdnek fel.
A színen az alternatív szcéna obligát kanapéja, úgy látszik, a kõszínházak sem nélkülözhetik ezt a Jolly Joker bútorzatot. Töprengések, házastársi komplikációk, meg a négyszemélyes, majdnem kettõs párcserébe bonyolódó party zajlanak öbleiben, van ugyan még egy fotel és a végzetes kórházi ágy, de ez a minimalizmus csak elõsegíti a gyors színváltásokat.
A múltbeli és a nem régi események váltakozásának mozaikos szerkezete fokozatosan tárja fel a pszichés problémák gyökerét. Kálid Artúr Gerryje az örökbefogadásakor elveszett húgát keresi társában, gyermeki vágyakozása csak érzelmi bizonytalanságát leplezi. Varga Anikó keserûen ismeri fel jelentéktelenségét, amit párkapcsolati dominanciája se enyhít. A másik férj, Kardos Róbert is szeretettelen kényszerben él, amin aligha segít a
váratlan party-szex.
Göttinger Pál a jelenetek elbeszélõ jellege ellenére képes a feszültséget szinten tartani, hajszálpontos értelmezése, a szituációk biztoskezû felrajzolása, és a hibátlan színészvezetés egységes egésszé formálja a darabot. Dinyés Dániel, zongorára és szívszaggató jazz-trombitára írott zenéje kivételes ráérzéssel segíti az atmoszféra megteremtését, a másik eszköz a premier plánban közvetítõ kézikamera. Általában nagyon felszínesnek tartjuk az
élõjátékot kivetítéssel fokozni kívánó módszert, ebben az esetben azonban valóban hozzátett a közvetlen élményhez. Látjuk a beteg fölé hajló orvos arcát, nyomon követjük a pincében zajló beszélgetést. A penészelhárító gyorsszolgálat küldötte, Ilyés Róbert, monumentális alakjával uralja a nézõtér traverzei alá süllyesztett jeleneteket, õ a Kezdet és a Vég, minden titkok tudója, karizmatikus alakítása súlyos ellenpontja a felszínen vergõdõ hétköznapiságnak.
A Bárka Színház kvartettjébe nagyszerûen illeszkedik be Szoták Andrea neurotikusan kapaszkodó felesége, szánalmas részegségében is vonzóan izgalmas, tolókocsis, aggkori motyogása, a révedt tekintetû, gyermetegen ismételt sztereotípiák is emlékezetesek.
Göttinger Pál negyedik bárkaszínházi rendezése tovább öregbíti fiatalos hírnevét, további alkotásaira kíváncsian, szívesen zarándoklunk Kaposvárra