Koncertszerű opera-előadás két részben, három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal.

A Stiffelio kivételes darab Verdi életművében. A mester már túl volt olyan sikereken, mint az Ernani, az Attila vagy a Macbeth, legújabb művei bemutatását azonban egyre inkább megnehezítette és megkeserítette a nagyhatalmú cenzúra. A Luisa Miller premierje után merész vállalkozásnak bizonyult a következő opera, amelynek alapjául a szövegíró, Piave egy vallási témájú, kortárs francia színművet ajánlott. A történet főhőse Stiffelio, egy protestáns lelkész, aki ráébred, hogy hűtlen a felesége. A korabeli itáliai közönség számára meghökkentő volt a vallásos témába ágyazott realista történet, amelyben még a válás kérdése is felmerül, a cenzorok pedig meg voltak botránkozva, kivált az utolsó jeleneten, amelyben Stiffelio a templomi szószéken az Újtestamentumból olvas fel egy részletet, és ezáltal ad feleségének feloldozást. A szerző nem kis bosszúságára az opera csak komoly változtatások és csonkítások árán kerülhetett bemutatásra Triesztben, évekkel később (1850). Az eredeti Stiffelio partitúrájának 1856-ban nyoma veszett, és csak az 1960-as években került elő egy másolat, de azóta is ritkán szerepel az operaházak műsorán – ennek oka főként a két főszereplő (Stiffelio és Lina) szólamának kivételes nehézsége. A mű kétszer is szerepelt a közelmúltban az Opera műsorán koncertszerű előadásban: 2013-ban a Verdi bicentenárium alkalmából, majd 2017-ben a Reformáció 500 éves évfordulójának tiszteletére. Ezúttal a Keresztény Évad apropóján hallhatják a művet az Eiffel Műhelyházban – de továbbra is az Opera művészeinek előadásában.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása