"1949-ben, amikor föloszlatták a szerzetesrendeket, kitárultak a ritkán nyíló-csukódó kapuk, s akik a zárdák csöndjéből a világba léptek, drámai helyzetek sorozatát élték át. Még a hitüket is, létezésük célját és értelmét súlyos próbára tette az addig alig ismert "profán" világ. A Sötét galamb hősnőjének, Glória nővérnek nem ez a próbatétele; nincs is a darabban egy mondatra való hitvita. Őt, minthogy fiatal és csinos, a legsebezhetőbb pontján éri támadás; attól a perctől kezdve, amikor Glóriából visszaöltözött Ilonává, minden férfi utánaveti magát. Ők is csak későn veszik észre, hogy megszállottal van dolguk, aki ragaszkodik fogadalmához, visszasírja a zárdai védettséget, a napok, órák, percek hagyományos rendjét, amikor csak engedelmeskednie kellett, s nem döntenie. Ez viszi arra a válaszútra, mely nemcsak a volt apácák dilemmája, hanem mindenkié, aki már átlépett egy közösség biztonságából a "világi" bizonytalanságába..." Örkény István

A(z) Veszprémi Petőfi Színház előadása