Az előadásban egy páros keresi a közös pontot. Azt a pontot, ahol megfelelhetnek egymásnak, ahol tabuk nélkül vizsgálhatják meg egymást. Az alkotók stációkat keresnek a szerelem egyedfejlődésére, segítségül hívva a mozgás, a színház, a performance és a film eszközeit, valamint egy rideg, életre alkalmatlannak tűnő tér belakhatóságának lehetőségeit.
A szabályokról:
Súrlódáskor bekövetkezik az érintett felületek kopása. A kopás elkerülésére az érintett lelki felületeket a közösen húzott szabályok keretei mentén tartsuk tisztán. Amikor az együtt külön, a közel távol, a van nincs, a szerelem dunsztját már csak állati mivoltunk megjelenése zúzhatja szét. Erről azonban ne essék túl sok szó, mert nem gusztusos és sokat kell utána takarítani.
Önmagunk keresése közben szembe tükröződéskor előfordulhat, hogy amit látunk, hallunk, és a pillanat amiben vagyunk, nem más, mint rongyosra taposott kapcsolatunk maradványfoszlánya, a bennünk élő másik kivetülése, egy nem áhított önarckép. Mi tisztán, és pormentesen szeretnénk majd távozni, ezért öltözzünk fel elegánsan, és viselkedjünk úgy, mintha mi sem történt volna, vagy nem is fog. A széket toljuk be magunk után, mert rendetlen hatást kelt. Így, szép pórázon, hófehérben tartjuk egymást öröklétben. A szabályokat pontokba szedve listázzuk, a szabályok álomtevékenységre nem vonatkoznak. (Ferencz Krisztina)
A(z) Artus Stúdió előadása
Hozzászólások