Sógornők

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Michel Tremblay a Sógornőkről: az abszurdum tetőfoka, amit egy tehéncsődület ihletett, egyik napról a másikra valósággá vált: 1965 nyarán, amikor nekiláttam a Sógornők írásához, a jutalombélyeg-játék még nem is létezett. Montreál munkásnegyedének asszonyait akartam mindenáron bemutatni, de hiába kutattam egy olyan téma után, ami egyszerre mulatságos és abszurd, ami hozzá segíthetne ahhoz, hogy szereplőimet reális módon ábrázoljam, cselekedtessem. Aztán egy nap ez a bélyegsorolási ötlet úgy jutott az eszembe, hogy egy autóbuszon megláttam egy "tehénszámoló verseny" hirdetését... meg kellett számolni a szép színes fotón a teheneket, és az eredményt el kellett küldeni valamelyik csokoládégyárnak. Ezt a játékot nagyon mulatságosnak és abszurdnak találtam. (Elképzeltem magam előtt egy egész családot, amint a konyhaasztal körül ülve a teheneket számolgatják...) Ebben az időszakban e jutalombélyeg nagyon népszerű volt és a montreáli ember tudatában már magával a pénzzel is vetekedett. Ekkor határoztam, hogy megnyeretek 1 millió jutalombélyeget Germaine Lauzon-nal, aki klasszikus tipikus montreáli háztartásbeli és szerveztetek vele egy bélyegragasztó party-t, ahová meghívást nyer az egész szomszédság. A legjobb téma egy konyhában összezárt, tizenöt kanadai francia nő bemutatásához... Éppen befejeztem az első felvonást, amikor egy szeptemberi vasárnap reggel az újságomat lapozgatva, az egyik oldalon rábukkanok egy játék felhívásra, melynek fődíjaként 1 millió jutalombélyeget sorsolnak ki. Teljesen elképedtem! A játék, amit az abszurdum tetőfokának tekintettem, valósággá vált.

A(z) Békéscsabai Jókai Színház előadása

Stáblista