A kompozíció ritkán látható pontossággal és minden érzelgősségtől és pátosztól mentesen
igyekszik érzékletessé tenni a láthatatlant. Címszereplője az emberek közötti finom és
szakadékony valami, ami miatt nem vagyunk sem rendíthetetlenül magányos kősziklák, sem
szerencsétlenül magunkra maradtak. A láthatatlant gyakran sejtelmes sziruppal, vagy éppen
félelmes szakralitással szokás szervírozni. A darab ezzel szemben könnyeden közelít a
súlyossághoz, amiben komoly segítségére van Hámor József egyszerre éteri, mégis játékos
zenéje.

A(z) Gangaray Dance Company előadása