Rómeó és Júlia

előadás, magyar, 2004.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Shakespeare a személyiség szabadságát keresi, miután maga is túllépett több határt. Például elmúlt harmincéves.
Itt a pillanat szembenézni az ifjúsággal, mielőtt elmúlik: hogy milyen is valóban. A szerelemmel, hogy mire képes, ha nemcsak szabályszerűen "igaz", de kivételesen igazi is. S hol nézne utána az író az élet nagy kérdéseinek, ha nem az irodalomban? Nagyszerű dolog, hogy mindent megírtak már, azaz mindig újra lehet írni. Az eredeti tehetség nem riad vissza a hagyománytól, sőt elébe megy. Mert a nagy közhely nagy kihívás, hátha a sokszor kipróbált régiségben benne rejlik a próbáját váró újdonság. Mint a regében a novella, a novellában a dráma...
Igen: a balvégzetű szerelmespár élete-halála kihívóan közismert nagy bestseller volt Shakespeare korában.
Nézzük őket. Megszakad a szívünk. És megdobban, mert ebben a sírban megleljük azt, amire vágyuk: a bűntudatlan örökifjúságot. Képtelenség? Nem. Költői kép. Benne foglalva ott a modern kor naiv mítosza, hogy csak azért is fiatalok maradunk. És ott van az is, ami az illúzió ára és fedezete: a halandó testünk. Nincs kegyelem: csak lélekben maradhatunk fiatalok. S nagyon kell igyekezni, hogy sikerüljön. Hogy meg ne történjék velünk az a tragikomikus történet (a kijózanodás? a kiégés?), amit a világ felnőtté válásnak hirdet, pedig jobb meg nem nevezni.
Geher István

A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások