Rómeó és Júlia

előadás, 2009.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Korsunovas Shakespeare adaptációja - a Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál (2004) Grand Prix nyertese - mozgalmas és színektől harsogó, szinte "hemzseg" a vizuális metaforáktól. A Montague és Capulet család viszályát rivális pizzériákba helyezi. A két konyha úgy működik, mint két szenvedélytől fűtött kukta. A tészta és a liszt folyamatos, nemtörődöm szórása során az érzelmek és indulatok fokozódnak. Csörömpölő edények és eszközök bőségszarujában egy nagy üst forog csendesen, megállíthatatlanul, átfordítva a szerelmet és sorsot lassan tragédiává és végül halállá a szenvedélyek különös helyszínén. Más Korsunovas előadásokhoz hasonlóan a Rómeó és Júlia is egy szöveg nélküli tömegjelenettel kezdődik, amikor színházának egyébként is fontos kifejezőeszközei, a groteszk mimika és a pantomim érvényesülnek. A Montague és a Capulet család verseng, hogy ki tud jobban dagasztani, ám amikor a dulakodásban a színészek egy nagy tésztakupacot marcangolnak, és ezt a nagyszerű világítás, s a kiváló zene megfelelőképpen aláfesti, már sejtjük, hogy a tréfa nem vezet jóra. A nyitáshoz hasonlóan Paris a Capulet család előtt tésztadagasztással bizonyítja férfiasságát, de liszt szolgál a Lőrinc barát által előállított méregként is... Az események groteszk humora abból a felismerésből ered, hogy Rómeo és Júlia kamasz szerelmén kívül mennyire bolondos, butaságokból összetett drámai világról van szó. E stilizált rendezés markánsan mutatja meg, mennyire "kortársunk" Shakespeare, s milyen jól érti a patriarchális család működését és a kamaszok lélektanát. (Csurkovics Iván írása alapján)
Az 1998-ban alakult OKT azzal a "kiáltvánnyal" jött létre, hogy a színháznak nem szabad csupán az esztétikum keresésére korlátozódnia, hanem össze kell kapcsolnia az embert a mai idők drámai eseményeivel. A társulat kifejlesztett egy színpadi hitvallást: klasszikusokat interpretál úgy, mintha modern szövegek lennének, és a moderneket, mintha klasszikusok lennének. Ezzel egy új, izgalmas közlésmódot alakított ki. 1998-ban alakult meg az Oskaras Korsunovas Színház (Oskaro Korsunovo Teatras ), más néven OKT. A színház koncepciója természetesen és spontán módon magától fejlődött ki, mielőtt még létezését hivatalosan is elismerték, már önálló társulatként működött. Azok, akik elítélik Korsunovas színházát, csupán a kulturális szabotázs egy formáját látják benne, azonban ő maga soha nem provokál csupán a provokáció kedvéért. Korsunovas színháza mély tradíciókkal rendelkezik, mégis rendkívüli művészi szabadság jellemzi. A metaforikus litván színjátszás jegyében képzettársításokból indul ki, majd asszociációit tárgyként kezeli, és a színjátszás szolgálatába állítja őket.

A(z) Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások