Néha azt képzelem, hogy mialatt itt járunk-kelünk – ügyeket intézünk, határidőket halasztgatunk, és kétségbeesetten keressük egymás társaságát az éjszakában, magunk előtt is ismeretlen vonzástól vezérelve –, valahol távol, egy szikrázó palota kertjében óriási pikniket tartanak, és mi is ott vagyunk, ott ülünk mindannyian egy hatalmas műanyagasztal körül, és dinoszauruszokkal reggelizünk. Brontoszauruszokkal, főleg.” (Fekete Ádám)
 
A Stúdió K rendszeresen kér fel szerzőket új színpadi művek megírására a társulat számára. Ez a tradíció rövid kihagyás után most folytatódik. Fekete Ádám eddigi – fiatal kora ellenére is – gazdag munkássága alapján kitüntetett helyzetben érezzük magunkat, amiért íróként és rendezőként is ő jegyzi következő bemutatónkat.
A Reggeli dinoszauruszokkal – megtévesztő címe ellenére – a társulat tagjaira és belőlük épül – általánosítva konkrét sorsokat, jellemeket és történeteket úgy, hogy aztán egészen apró, banális, egyszerre vicces és melankolikus mozzanatokon keresztül mutasson fel látszólag megnyomorított,  valójában teljesen hétköznapi, szeretnivaló emberi életeket.
 
A darabról:
Mindannyian arra törekszünk, hogy visszataláljunk a gyerekkorunkhoz. Kétségbeesetten vissza szeretnénk kapaszkodni azokhoz a pillanatokhoz, amikor még voltak érzéseink és érdeklődésünk, volt bennünk tehetség és kalandvágy, amikor még tudtunk sírni és nevetni a dolgokon. Természetünknél fogva visszavágyunk – vissza abba az időbe, amikor még (legalábbis mi így éreztük akkoriban) minden előttünk volt.
Mindannyian ezeket a múltbéli pillanatokat hajszoljuk, amiknek óriási jelentőséget tulajdonítunk, menedékként tekintünk rájuk. Olyanok ezek, mint egy-egy kivilágított faház annak az erdőnek a közepén, ahol végképp eltévedtünk. Ám amikor megpróbálunk behatolni ezekbe a pillanatokba, már csak a romjait találjuk, múltunk tétova körvonalait, érthetetlen tájakat, álomszerű zűrzavart.
Olykor-olykor kétségbeesésünk csillapodik valaki mellett, és akkor vele maradunk, együtt maradunk és úgy lépünk ennek a valakinek az életébe, mintha gyerekkorunk menedékébe lépnénk. És ahogy benyitunk egymás életébe, egymás ábrándjaiba és egymás rémálmaiba toppanunk és csapdába esünk. Abban reménykedünk, hogy egymás életében majd otthonra találunk, hogy hazaérkezünk, de amikor besétálunk egymás életébe, valójában kelepcébe sétálunk és egymás vágyaiban, egymás félelmeiben bebörtönözve élünk tovább.
Ez a darab ezeknek az alapvetően abszurd és mulatságosan nyugtalanító megfigyeléseknek a terméke. A cím meg már jött magától.
A reggelizők: Spilák Lajos, Homonnai Katalin, Sipos György, Pallagi Melitta, Lovas Dániel, Nyakó Júlia, György Zoltán mv., Songoro Laura mv. és brontoszauruszok, főleg.

A(z) Stúdió "K" Színház, valamint Fekete Ádám előadása