Kovács Gerzson Péter / TranzDanz és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.
A magyar kortárs tánc egyik legjelentősebb független társulata, az idén 30 éves TranzDanz legújabb darabja a Nemzeti Táncszínházzal koprodukcióban megvalósított Ratville. Jó egy évtizede már, hogy Kovács Gerzson Péter figyelme a rá jellemző elemi és őserővel a jelen torz panoptikuma felé fordult. Fanyar iróniával, értéssel, megértéssel veszi kézbe, forgatja, tartja a fény felé napjaink alakjait, tekintet nélkül osztályra, élőhelyre, (társadalmi) súlyra írta Halász Tamás a Déjá Vu Lábán nominációjában. A Bankett, az Örökélet termékek és a Déjá Vu társadalomkritikus darabjainak sorába illeszkedik ez a produkció is, amelynek sötét tónusaira, fragmentált mikro történeteire, szereplőinek csetlés-botlására, őrületeire, animális létére, tétovaságára és végletes eltökéltségére, egyszóval a figurák és helyzeteik megformálására nagy hatással volt Krasznahorkai világa.
"s a kihalt város halott nyugalmát sem zavarta más, csak az előbbi, most már egyre erőteljesebben hallatszó pöfögés, s a némaságnak ebben az ijesztő teljességében hogy se jajkiáltás, se egy ütés puffanása, a majdnem sértetlen csöndre az artézi kút körüli bűntett is, mert mi más lett volna, a maga hangtalan történetével felelt már korántsem látszott olyan különösnek, miért nincsen legalább néhány ember errefelé Balsejtelemtől hajtva sietett tovább, s lassacskán úgy érezte magát, mintha egy gonosz álomban járna, majd, hogy egyre közelebb ért a mostanra már tisztán hallható pöfögés forrásához, s a vadgesztenyefatörzsek rácsa közt váratlanul megpillantotta az otromba szerkezetet, biztosra vette, hogy a kimerültségtől s félelmével küszködve egész egyszerűen képzelődik csupán, mert amit meglátott, az az első percben nem csak megdöbbentőnek, hanem egyenesen hihetetlennek tűnt."
(Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája)
A(z) MOM Kulturális Központ előadása
Hozzászólások