A budapesti Purgateátrium elnevezésű vállalkozás szellemes és okos játéka visszahelyezi hajdani jogaiba azzal, hogy valamennyi korabeli partnerével együtt a mába helyezi át. Amikor a XVII. század közepén olasz vándorbábjátékosok jóvoltából megjelenik az angol fővárosban, a Pulcinello-Punchinellóból hamarosan Punch-csá lett púpos-pocakos-nagyorrú jövevény egy-kettőre a politikai élet, történetesen éppen a Wigh- és a Tory-párt küzdelmének középpontjában találja magát.
Háromszázötven év tapasztalataival a háta mögött egészen életképesnek bizonyul az új évezred elején egy Magyarországnak nevezett terület mindennapjaiban is. Hiszen Punchék, azaz Puncsék mi vagyunk. Vagy ha nem is mi, de a szomszédjaink, vagy a szomszédjaink szomszédjai feltétlenül. Mert pokolian ismerősök, és nemcsak a bábtörténészek számára. A Purgateátrium előadása épp olyan nyers és kegyetlen, mint minden Punch-játék. Csak most nem tudunk önfeledten röhögni rajta, mert nem külső szemlélők vagyunk. És egyáltalán nem biztos, hogy az ütlegekbe csak a bábok feje fájdul bele.
A(z) Purgateátrium előadása
Hozzászólások