Portugál

tragikomédia, 2 felvonás, magyar, 2009.
+ 5 kép

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Egressy Portugáljában a csehovi dermedtség, a csehovi elvágyódás is ott van. Irina, Mása és Olga Moszkvába mennének, ha lenne erejük elindulni végre. Az irgácsiak is mennének, mint az oroszok, Mása módjára Masni, azonban visszatartja őket a kocsma, a sör, a pancsbor, illetve maga a tehetetlenség. Csak sóvárognak egész életükben és kapálóznak, vergődnek, mint a muslincák a lőrében. A darab naturalizmusa, a részegség őszintesége felsrófolja a mű komikumát, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alakok nem önmaguk karikatúrái. Minden és mindenki nagyon is valóságos, ironizálás és pátoszok nélkül jelenik meg. Csupa különc figura zavaros álmokkal és ravaszkodó túlélési stratégiákkal, amelyekkel megpróbálnak úrrá lenni a posztkommunista szomorúságon. Az író a társadalom bizarr tükörképét mutatja: senki sem tesz semmit, csak hantázik mosolyt fakasztón, ez azonban lassan komolyra vált. Masninak, a jobb sorsra érdemes fiatal nőnek az összetört szíve úgy marad, Bece nem jut el Portugáliába, csupán Irgácsra, ahonnan aztán visszalóg Pestre. Egyébként mindegy, hogy Pest vagy Irgács, ugyanaz a reménytelen, sivár, esendőségében mosolyogtató Kelet-Európa, ahonnan Portugália elérhetetlenül messze van. A test utazhat, a lélek azonban egy helyben toporog: a hol érzelmességbe hajló, hol vérfagyasztóan abszurd szövegek ezt a szűk, Magyarországnyi teret rajzolják körbe.

A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. április 3., Pécsi Harmadik Színház

Stáblista

Hozzászólások

10/10
szabo.geo 2009 jún. 30. - 23:54:42 10/10
Igazi társadalmi szatíra. Nagyon jól illeszkedik napjaink valóságához, kiváló a szereposztás és a rendezõ is. Nem véletlen, hogy a nyáron ugyanezt rendezi Balikó Tamás is Kaposváron, csak más színészekkel...

Irgács, egy falu, ahol áll az élet, ahol ismerik egymást az emberek, mindenki többre, jobbra, mozgalmasabbra vágyik, de ha kiszakadna a falu közösségébõl, nem állna meg a lábán. A falusiak jellegzetesen közönségesek, egyszerûek, naívak, ugyanakkor nem vesztik el egyedi jellemüket. (Nem akarom elárulni a lényegét, lehet, hogy még fogják játszani a következõ évedban)

Egy nappal azután, hogy megnéztük a darabot, láttuk a Retek szerepét játszó Köles Ferencet (egy díszdoktor avatón szavalni) és a keze be volt kötve. Az biztos, hogy nagy átéléssel játszott. Lehet, hogy valódi vér is folyt aznap este a színpadon?