Platonov

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Részlet a Budapesti Őszi Fesztivál ajánlójából:
"Balázs Zoltán értelmezése lehántja a műről a lírai és melankolikus rétegeket, nem a Csehov-játék édesbús, impresszionista, pasztellszínekkel dolgozó hagyományához csatlakozik, hanem a szöveg nyersebb, elevenebb, ironikusabb megközelítését kínálja. Azt az "egyszerű és primitív" játékmódot, amelyre maga Csehov utal egy helyen. A Maladype kegyetlenül őszinte produkciója nem a csehovi szándékot kutatja, hanem a mű mai értelmezési lehetőségeit. Mert, ahogy Fodor Géza fogalmazott egy esszéjében: "Egy elmaradott társadalomban, amely évtizedek óta tömegesen termeli a frusztrált "felesleges embereket", s pusztítja a hiteles személyiségeket, nem érdekes, izgalmas, aktuális-e Csehov Platonovja?"

Balázs Zoltán rendező a darabról:
Tetszik a darab kimunkálatlansága, a nyersessége. Érdekel, hogy miként tudjuk megfogalmazni a saját nyelvünkön azt a fajta személyes létezést, amit ezek a csehovi figurák együttesen képviselnek. A Platonovban a generációs problémák mellett rendkívül élesen jelenik meg egy fiatalember hevülete, vehemens kritikája a világgal, a környezetével szemben, s ez - úgy érzem - tökéletes alapanyagot kínál egy olyan társulat számára, amely saját folyamatos újrafogalmazására törekszik.

A(z) Maladype Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

"Utoljára maradt a címszereplõ: Orosz Ákos méltatása. Nem tohonya, elzsírosodott vidéki elmerültet látunk. Platonov 27 éves. Orosz Ákos egy hónap múlva lesz 25. A szerep koránál van, de többet tud nála. Nõi karokból nõi karokba menekül. Eleinte tartózkodó, azután beleforrósodik a szerelmi hazugságba, amirõl nem igazán tudható, mennyi az álság, mennyi az õszinteség. Egy életvidám fiatalember lassú szétomlását, fölbomlását kísérhetjük figyelemmel szinte mikroszkóp közelbe hozott színészi igazsággal. Ellene fordul a becsapott világ. Önmaga is megadóan belátja csõdjét. Biliárddákókkal körbedöfködik. Orosz testébõl úgy merednek ki a játékbotok, mint Szent Sebestyénbõl a nyílvesszõk. A római gárdatisztet katolikus hitéért gyilkolták le. Platonovot azért, mert a többiek azt hiszik, hogy különböznek tõle. Semmivel nem szilárdabbak, hûségesebbek, ellenállóbbak a csábításnak és nincsenek több belátással társaikra, mint a tengõ-lengõ tanító. Nekik sincs biztosabb életcéljuk. Csak peregnek bele a világba." Molnár Gáll Péter

Válasz

Nagyon sok minden zavart az elõadásban (az Ódryn láttam) Túl közel voltak a nézõkhöz a színmûvészek, ránk fröcsögtek, izzadtak, minden bõrhibájuk az orrunk elé került. Nekem volt kellemetlen. A szereplõk rengeteget nevettek, a nézõk csak lestek döbbenten: Mi ebben a vicces? Ki tanította ezeket biliárdozni?? Vagy Csehov idejében így játszottak? Szerintem túl fiatalok voltak a színészek a szerepeikhez. Az elõadás pedig egyszerûen unalmas volt. Sajnálom.

Más vélemények az elõadásról:

„A Platonov-komplexus gazdag tünetegyüttesét a Maladype Színház társulata és Balázs Zoltán rendezõ tiszteletre méltó makacssággal tárja a játszani és gondolkodni nem rest közönség elé.” Jászay Tamás: Játék, szenvedély

„Intellektuálisan hatásos és érzelmileg éles elõadást láttunk, amely kockázattal egyensúlyoz a komédia és tragédia között, éppen úgy, ahogy egy biliárdasztal peremén az alvajáró Szása egyensúlyoz. Azon az asztalon, ahol donjuani kalandozásait éli csapodár férje.” Natalia Jakubova: Sárgát a sarokba.

„Letisztult formakultúrájú, világos gondolatvezetésû, formátumos Csehov-értelmezést van szerencsénk látni.
Põrére csupaszított, mégis artisztikus, a dráma lényegére redukált elõadásban mutatta be a Maladype társulata Csehov remekét. Elnézve a sallangmentes, egyszerû eszközökkel operáló produkciót, hallgatva a szereplõk tisztán hangzó beszédét, legelõbb az járt az eszemben, mennyire modern is ez a színmû, s nemcsak a nyelvhasználata, a világképe, hanem az emberábrázolása, az élethelyzetei, egyszóval mindaz, ami vitathatatlanul ma is alkalmassá teszi kortárs tartalmak közvetítésére.” Kovács Dezsõ: Játszmák a biliárdasztalon

„A társulat kiváló összjátéka is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szinte végig fenntartsa a feszültséget és a nézõk figyelmét. Ebben Góczán Judit dramaturgnak is nagy munkája van, elvégre a jelenlegi két és fél óra duplájánál is hosszabb drámából szerepek kihagyásával, összevonásával, a szöveg átrendezésével létrehozta az elõadás drámai alapanyagát. Balázs Zoltán keze nyomán pedig ebbõl az alapanyagból egy érvényesen megszólaló, karakteres elõadás született, amelyben korunk hõse: Platonov” Turbuly Lilla: Biliárd félnyolctól

„Mindenki mindenkivel kapcsolatban áll, épp úgy, mint a biliárdgolyók, amelyek néha érintkeznek, továbblökik egymást, hogy gyõzelemre segítsék vagy épp eltérítsék céljától a másikat. Életjáték. Csehov szereplõi is az életükkel és néha egymás életével játszanak. Platonov pedig akarva és néha akaratlanul a fehér golyó az élet biliárdasztalán.” Szepesi Krisztina: Platonov

„A biliárdjáték szinte folyamatos improvizációt kikényszerítõ finom pókhálója mindvégig megmarad, mi több, mûködik is, mint másodlagos cselekmény az igazi történések hálózata alatt. A darab fordulópontjai sarkosan és szabatosan fogalmazott, körbejárható szoborkompozíciókban csúcsosodnak ki, hol itt, hol ott sarjadva ki a négy oldalról körbeülhetõ térben. Olyan plasztikusak ezek az emberi testbõl font formák, mintha Rodin kicsit bedolgozott volna a mozgást tervezõ rendezõ dinamikus térszobrászati gyakorlatába.” Gabnai Katalin: Platonov

„Egy életvidám fiatalember lassú szétomlását, fölbomlását kísérhetjük figyelemmel szinte mikroszkóp közelbe hozott színészi igazsággal. Ellene fordul a becsapott világ. Önmaga is megadóan belátja csõdjét. Biliárddákókkal körbedöfködik. Orosz testébõl úgy merednek ki a játékbotok, mint Szent Sebestyénbõl a nyílvesszõk. A római gárdatisztet katolikus hitéért gyilkolták le. Platonovot azért, mert a többiek azt hiszik, hogy különböznek tõle. Semmivel nem szilárdabbak, hûségesebbek, ellenállóbbak a csábításnak és nincsenek több belátással társaikra, mint a tengõ-lengõ tanító. Nekik sincs biztosabb életcéljuk. Csak peregnek bele a világba.”
MGP: Csehov- tutti

Más vélemények az elõadásról:
„A Platonov-komplexus gazdag tünetegyüttesét a Maladype Színház társulata és Balázs Zoltán rendezõ tiszteletre méltó makacssággal tárja a játszani és gondolkodni nem rest közönség elé.” Jászay Tamás: Játék, szenvedély
„Intellektuálisan hatásos és érzelmileg éles elõadást láttunk, amely kockázattal egyensúlyoz a komédia és tragédia között, éppen úgy, ahogy egy biliárdasztal peremén az alvajáró Szása egyensúlyoz. Azon az asztalon, ahol donjuani kalandozásait éli csapodár férje.” Natalia Jakubova: Sárgát a sarokba.

„Letisztult formakultúrájú, világos gondolatvezetésû, formátumos Csehov-értelmezést van szerencsénk látni.
Põrére csupaszított, mégis artisztikus, a dráma lényegére redukált elõadásban mutatta be a Maladype társulata Csehov remekét. Elnézve a sallangmentes, egyszerû eszközökkel operáló produkciót, hallgatva a szereplõk tisztán hangzó beszédét, legelõbb az járt az eszemben, mennyire modern is ez a színmû, s nemcsak a nyelvhasználata, a világképe, hanem az emberábrázolása, az élethelyzetei, egyszóval mindaz, ami vitathatatlanul ma is alkalmassá teszi kortárs tartalmak közvetítésére.” Kovács Dezsõ: Játszmák a biliárdasztalon

„A társulat kiváló összjátéka is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szinte végig fenntartsa a feszültséget és a nézõk figyelmét. Ebben Góczán Judit dramaturgnak is nagy munkája van, elvégre a jelenlegi két és fél óra duplájánál is hosszabb drámából szerepek kihagyásával, összevonásával, a szöveg átrendezésével létrehozta az elõadás drámai alapanyagát. Balázs Zoltán keze nyomán pedig ebbõl az alapanyagból egy érvényesen megszólaló, karakteres elõadás született, amelyben korunk hõse: Platonov” Turbuly Lilla: Biliárd félnyolctól
„Mindenki mindenkivel kapcsolatban áll, épp úgy, mint a billiárdgolyók, amelyek néha érintkeznek, továbblökik egymást, hogy gyõzelemre segítsék vagy épp eltérítsék céljától a másikat. Életjáték. Csehov szereplõi is az életükkel és néha egymás életével játszanak. Platonov pedig akarva és néha akaratlanul a fehér golyó az élet billiárdasztalán.” Szepesi Krisztina: Platonov

„A biliárdjáték szinte folyamatos improvizációt kikényszerítõ finom pókhálója mindvégig megmarad, mi több, mûködik is, mint másodlagos cselekmény az igazi történések hálózata alatt. A darab fordulópontjai sarkosan és szabatosan fogalmazott, körbejárható szoborkompozíciókban csúcsosodnak ki, hol itt, hol ott sarjadva ki a négy oldalról körbeülhetõ térben. Olyan plasztikusak ezek az emberi testbõl font formák, mintha Rodin kicsit bedolgozott volna a mozgást tervezõ rendezõ dinamikus térszobrászati gyakorlatába.” Gabnai Katalin: Platonov

„Egy életvidám fiatalember lassú szétomlását, fölbomlását kísérhetjük figyelemmel szinte mikroszkóp közelbe hozott színészi igazsággal. Ellene fordul a becsapott világ. Önmaga is megadóan belátja csõdjét. Biliárddákókkal körbedöfködik. Orosz testébõl úgy merednek ki a játékbotok, mint Szent Sebestyénbõl a nyílvesszõk. A római gárdatisztet katolikus hitéért gyilkolták le. Platonovot azért, mert a többiek azt hiszik, hogy különböznek tõle. Semmivel nem szilárdabbak, hûségesebbek, ellenállóbbak a csábításnak és nincsenek több belátással társaikra, mint a tengõ-lengõ tanító. Nekik sincs biztosabb életcéljuk. Csak peregnek bele a világba.”
MGP: Csehov- tutti

5/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál--------- www.toptipp.hu-------------------- PLATONOV ----------- Balázs Zoltán------------- Maladype-------------- Thália------ Azért egy jó biliárd partit nézni sokkal izgalmasabb, pedig ott is színészkednek..., de a játék geometriája szebb és több a találat! Az Arizona Stúdióban a golyók görgetése csupán ötlet, bár az asztal valóban meghatározó szerepet kap. Majd' egy óra telik el üresjáratban, a karakterek, szituációk kínkeservesen épülnek fel. Az elefántcsontgolyók gurulása a legszebb zene, a beszéd monotonitása viszont tompa õrületbe kerget. Összefüggõ folyamatosság helyett néhányszavas darabokra tördelt a deklamáció, ráadásul az egyes szavak, mondatcafatok agresszív kezdõhangsúlyt kapnak: a durva indítás után kókadtan hullanak alá... Páll Zsolt egyenletesen sziklakemény artikulációja, egy tömbbõl faragott, imponáló alakítása és a vibráló izgatottságában néha túlzó Tompa Ádám jelent ugyan némi vigaszt, de érthetetlen a kivételes tehetségû fõszereplõ küszködése, úgy tûnik, ennek a szerepnek a kulcsát még nem találta meg. Ellensúlyt képeznek a társulat új tagjai: Faragó Zénó alkati élessége jól érvényesül az ifjabb Vengerovics intrikussá növesztett figurájában, míg Ligeti Kovács Judit Vojnyicevája kiemelkedõen az elõadás legjobbja. A biliárdasztal négyszögében küzdõsporti elánnal gyûri maga alá az enerváltságát filozofálgatással leplezõ fõhõst, mohó mosolya, szavainak fénye bevilágítja az alulexponált orosz élet szalonnyi terét. Nagyszerûen érzékelteti a követelés és könyörgés végletei közötti okos taktikázást, határozottsága mellett van hangja az érzelmek kifejezéséhez is. Rajongani lehet érte, csak a párját nem találja meg. A pozitív oldalt erõsíti vendégként Kerekes Vica, színészi erejét bizonyítja, hogy az adottságaival ellentétes csúnya jelentéktelenséget is el tudja hitetni. A sértettség, a megbocsátás, a bosszú és a szerelem ambivalens fokozatait meggyõzõen jeleníti meg, szuggesztivitása természetesen könnyed érzékenységébõl fakad. Van mit nézni: a végkifejlet a dárda-dákókra tûzött öngyilkosjelölttel lenyûgözõ kép, kár, hogy a társulat és a produkció egyenetlenségeit nem tudja feledtetni. Nem minden sikerülhet mindig, bizalmunk a Maladypében továbbra is reménykedõen erõs...

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Platonov

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Játék, szenvedély

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon