Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Pillantás a hídról

színmű, magyar, 2015.

Értékelés:

4 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

Eddie Carbone dokkmunkás New Yorkban. Tisztes szegénységben él feleségével és nevelt lányával, Catherine-nel az olasz negyedben, a Brooklyn-híd lábánál, hozzá hasonló melósok közt. Nem vágyik sokra: egy-egy sör a haverokkal, csendes együttlét a családdal. Egy napon azonban megérkeznek felesége rokonai Olaszországból, és Eddie befogadja Marcót és Rodolphót, a két illegális bevándorlót. Amikor Catherine és Rodolpho közt a kezdeti szimpátia szerelemmé alakul, Eddie rájön, hogy képtelen elszakadni a lánytól. Hogy miért? Maga sem érti - vagy inkább nem akarja érteni.

Arthur Miller darabja modern nagyvárosi történet, mely a görög tragédiák feszültségével mesél a tiltott szenvedélyről, az árulásról és az önbecsapás következményeiről. Az előadást Lukáts Andor rendezi, aki hosszú idő után ezzel a munkával tér vissza a Miskolci Nemzeti Színházba.

A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2015. október 16., Miskolci Nemzeti Színház

Stáblista

Szereplők

Varga Zoltán

Ullmann Mónika

Prohászka Fanni

Zoltán Áron

Pásztor Pál

Szegedi Dezső

Lichtenstein Pál

Alkotók

rendező: Lukáts Andor
további szereplő: Fekete Zsolt Kriston Szabolcs

Hozzászólások

8/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.totptipp.hu

PILLANTÁS A HÍDRÓL---Lukáts Andor---Miskolci Nemzeti Színház

Nevelt lányába lesz szerelmes, identitása szicíliai, családképe apajogú, ösztönei fékezhetetlenek. Hiába rendes ember Eddie Carbone, gondolkodása Észak-Amerikában anakronisztikus, ahogy a narrátor a nagy tapasztalatú Alfieri ügyvéd, Szegedi Dezsõ bölcsen ráérez, hozzáállása védhetetlenül sodorja a tragikus vég felé.
Lukáts Andor az aprólékosan kidolgozott lélektani hitelesség stílusában, lassúdad tempóban görgeti az elõadást, sokat idõz a hétköznapi képekben, néha szinte megállítja a cselekményt. Nehézkes az expozíció, annál erõsebbek a heves ütközések, annál hitelesebb a drámai konfliktusok kibontása.
Varga Zoltán õsemberi energiákat mozgat súlyos alakításában, az önzõ gyanakvás, az uralhatatlan vágy, az elvakult indulat szélsõséges gesztusai fûtik, eléggé érthetetlen, hogy Miller a befejezõ monológban a tiszta hõsiesség jelzõivel mentegeti. A feudális családfõ, az otthoniakat eltartó férfi idõszerûtlen, az ellentéteket provokáló, majd árulóvá aljasodó ember
pedig legfeljebb sajnálatot érdemlõ áldozat lehet a sorstragédiában.
Mindenkit maga ellen fordít. A szeretõ feleség csalhatatlan érzékenységgel ismeri fel a veszélyes vágyakat, Ullmann Mónika szépen rajzolja meg az aggódó csalódottságtól a majdnem ellenállásig vezetõ utat, nem féltékeny a lányra, inkább menteni próbálja, alakjában a kibékíthetetlen ellentmondások sûrûsödnek. Hátat fordítani csak Catherine tud, õ már igazi amerikai, szemünk láttára válik kislányból, szerelméért kiálló, az önálló életet választó fiatallá. A friss diplomás Prohászka Fanni szuggesztíven jeleníti meg a szeles csitrit, a felismerés döbbenetét, a kétely és az éledõ vágy egymásba fonódó jeleit, példás munkája máris sokkal több, mint biztató ígéret.
Khell Csörsz grafikus vonalakkal jelzett terét az érkezõk körbefutják, a benn lévõk gyakori mozgásokkal tagolják, a stilizáltságnak némiképp ellentmond a naturálisabb játék. A szicíliai szõkét, Zoltán Áron-t lendületes figurája már eleve alkalmassá teszi az amerikaivá válásra, éneke, tánca, optimizmusa egy pillantásra derûsre festi a komor képet, az ifjú pár mutatja meg az avítt konvenciókkal való szembeszállás szükséges lehetõségét. Ma nagyon is aktuális a kérdés: hogyan illeszkednek be az új jövevények: - nincs ok a félelemre, a második generáció, ha megkapja a feltételeket, erõsebb kötõdésû lesz, mint a hazaiak.
Marco szûkszavú, beleegyezõen hallgat, ám, amikor élesedik a helyzet, a feje fölé emelt fotellel megmutatja gigászi erejét: Pásztor Pál-t nem bozontos göndörsége, hanem szangvinikusan izzó belsõ tüze teszi igazságot osztó szicíliai bosszúállóvá. Az obligát késszúrás mellett, Simon Zoltán invenciózus koreográfiájával, vonóhorgokkal vívott gyilkos párbaj tesz pontot a tragédiára, tovább növelve a katartikus erejû nagyjelenetek számát.
De hol van még az az idõ, mikor Fekete-Fehér, Vagy-Vagy csatáinkat a Fele-Fele, Win-Win-gyõzelmek teszik emberibbé...

Válasz