A Piaf Piaf ősbemutatóját 1989-ben tartották a Helsinki Városi Színházban. Ennek felújított, a Bárka Színház társulatára átírt, új változatával készül majd két évtizeddel később Jorma Uotinen. A mű középpontjában a legendás énekesnő áll, ám a színpadon korántsem a szokványos romantikus életrajzot látjuk - miközben az előadásban természetesen elhangzik Edith Piaf valamennyi híres dala, és egy pillanatra sem hiányzik az érzelem, a szenvedély. Uotinen rendezése (és a szövegíró-dramaturg Juha Siltanen darabja) úgy koncentrál folyamatosan a főhősre, hogy közben az "ensemble-játékot" helyezi előtérbe. A mintegy húszfős csapat szinte mindvégig a színen van, az események szinkronban zajlanak, megismerjük Piaf-ot, a "verebet" és közben megismerjük azt a közeget, amiben felnő, ami meghatározza, ami dalainak gyökere és befogadó otthona. Előttünk a párizsi, a kávéházak-kuplerájok-lokálok-fényes színpadok világa, a színházi öltözők, a ring (a nagy szerelem: Marcel Cerdan), az európai és tengerentúli koncertek atmoszférája, az utolsó évek szenvedéssel-csakazértis elszánásokkal teli, a legsűrűbb-legszebb dalokat ihlető, diadallal-bukással végződő varászlatos-tragikus élete.
A Piaf Piaf közhelyek melodramatikus változataira épít kendőzetlen hatásvadászatot: a táncosokkal kiegészült társulat a tiszta...
Hozzászólások
1/10
lukácslujza
2010 ápr. 11. - 15:07:21
1/10
Ez tényleg a nézhetetlen kategória. Az egész egy értelmetlen zagyvaság. Legalábbis a fele tuti az, mert mi is eljöttünk a szünetben, úgyhogy a második felvonásról nem tudok nyilatkozni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások