Az egykori vásári színpadok nézőcsalogató előjátéka, a parádé elevenededik fel: Suttyó, az eszes, ám néha egyűgyűnek tűnő szolga, Zarzabella, a kikapós feleség, illetve a szerelmes leányka, Kasander, az öregedő férj, illetve az írástudatlan irodalmár, Leander, az ifjú szerelmes, a tudálékos Doktor, mind-mind az egykori commedia dell'arte figurák leszármazottai.

Jan Potocki, az egykori vásári színpadok nézőcsalogató előjátékát, a parádét eleveníti fel. A lazán kapcsolódó jelentek szándékosan banális történetei - a commedia dell'arte állandó figuráihoz hasonlóan - jellemtípusokat ábrázolnak, különféle szituációkba helyezve őket. A darab alapvető erénye a kiváló helyzetkomikum, valamint a karakterekből, illetve a nyelvből, kivált a szójátékból eredő humor. Az előadásban a színész és a báb közötti rivalizáció kiapadhatatlan forrása a játéknak, hiszen nem lehet tudni, ki kit mozgat, a bábu az embert, vagy éppen fordítva...

A(z) Budapest Bábszínház előadása