Bertrand Barnier, a gazdag párizsi szappangyáros élete egy hétköznapinak tűnő reggelen teljesen megváltozik. Mindazok, akik fél 9 és déli 12 között meglátogatják - a fiatal könyvelő, a mumpszos masszőr, a lánya, aki valójában nem is a lánya, vagyis tulajdonképpen igen, de mégse... - , rádöbbentik arra, hogy lányos apának lenni nem is olyan egyszerű dolog. Otthona a követhetetlenül cikázó fekete táskák, elveszett ékszerek, többszörösen elsikkasztott pénzkötegek és lavinaként hömpölygő női fehérneműk özönében egy szempillantás alatt őrültekházává változik, miközben ő már azt sem tudja, mit akar valójában. Egy biztos: A gyereknek apa kell!!! De hol van Oscar?
Szerintem is kiváló az elõadás! Fõleg Józsa Imre nyújt felejthetetlent benne (de tényleg jó a többi szereplõ is).
Egyébként én akkor találkoztam ezzel a darabbal, amikor már Szentendrén ment (ugyanezzel a szereposztással) a Száguldó Orfeum gondozásában (mai nevükön: "Ivancsics Ilona és színtársai"). Akkor végül nem tudtam megnézni, de késõbb a RaM-ban utolértem (ahol a mai napig mûsoron van: www.ramcolosseum.hu/repertoar ). És persze tudom, hogy eredetileg a ("régi") József Attila Színház produkciója volt. Mindez szerintem jó példa arra, hogy ma már - szerencsére - elég rugalmas a színház világa, így a piaci hatásmechanizmusok jól tudnak érvényesülni és a kereslet elõbb utóbb találkozik a kínálattal. Vagyis az arra méltó elõadások megtalálják a helyüket, akkor is, ha a korábbi otthonuk megszûnik vagy átalakul. Éppen ezért kár a bejegyzést záró hangulatkeltõ és szerintem korántsem pontos (sokkal inkább csúsztatásokat tartalmazó) kérdésekért!
Az Amerikából ránk szabadult gazdasági világválság tovagyûrûzõ hatásai miatt számos játszóhely került veszélybe az utóbbi években (de persze a "válság" bizonyára jótékonyan elfedi sok korábbi intézmény pazarlását; ez is megérne egy misét, ha tényleg a problémák mélyére akarnánk látni...). Ezek közül a József Attila Színház kifejezetten a pozitív példák közé tartozik. A mai vezetésnek (Nemcsák Károlynak) sikerült stabilizálnia a színház anyagi helyzetét, emellett pedig a szakmai színvonalt is kifejezetten magasan tartotta. Az sem következett be, amit sokan tényként állítottak, hogy (csupán) befogadó színházként mûködik majd tovább a József Attila Színház. Továbbra is kiváló saját elõadásaik vannak! Vagyis nem ellehetetleníteni akarták, hanem megmentették a színházat és a társulatot!!
Tegnap láttam a darabot. A színészek kihozták belõle a maximumot, egyébként a sztori felejtõs, egyszerûen unalmas volt (5/10). Nem a darabhoz tartozik, de talán elovassa a színház is: a nézõtéren hideg volt, a légkondi fújta be a hideg levegõt, ami 7-tõl fél tízig egy kicsit sok volt.
Oscar tudja, de nem mondja, a József Attila Színház tudja is, mondja is: tökéletes elõadásban prezentálja a kizárólag szórakoztatásra szánt komédiát. Baj ez? Dehogy: nemcsak a "kikapcsolódásra vágyó" közönség, a vájtszemû mûítész is rászorul az ilyen felhõtlen mulatságra... Végre nincs magas irodalom, mondanivaló és okosság, nincs lila gõz és népvakító álbölcselet! Fergeteges cselekmény, pompás poénok, kimunkált karakterek, lendületes tempó.
Háda János a legmagasabb szinten fogja össze a kiváló társulatot, minden gesztus, minden apró játék a helyén van, sehol egy fellengzõs túlzás, sehol egy eredetieskedõ ötlet. Ennél jobban a csak a nagy Mohácsi János és a kaposváriak játsszák a Feydeau-típusú francia vígátékokat.
Józsa Imre ravasz játékmesterként sistergõ gyújtópontja a darabnak, érett komikuma soha nem enged a ripacskodás csábításának. Fürgén éles esze vág, mint a villám, abszolút ritmusérzékkel szórja a gegeket. Méltó partnere a fegyelmezett hivatalnok Zöld Csaba, aki menedzseri pontossággal védi ki a gyorsan változó szituációk csapdáit. Dikciója is példás, emblematikus figurát hoz, bármit képes rezzenéstelen arccal kifejezni. Márkó Eszter különös egyéniségét kamatoztatja a nagyotmondó álmenyasszony szerepében, kiemelkedõ alakítás Fila Balázs masszõre, - gyengéd lelkületét az átélés kohójában edzi vasgyúró matadorrá: színészi remeklés!!!
Hetykén rezegteti tündéri farát, mint minden lében kanál szobalány, elhisszük, hogy könnyedén ejtette rabul egy gróf szívét: Molnár Gyöngyi fantasztikus mosolya, varázslatos orgánuma minden megjelenésénél tûzbe borítja a színpadot. Szobacicából grófnõvé avanzsál, de lesz Õ még Királynõ is!
Ezt a színházat akarja valaki dobra verni? Ezt a társulatot ellehetetleníteni? Van-e határa az ostobaságnak?!?
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások