Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Oidipus király

tragédia, magyar, 2009.

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

2 hozzászólás

"Senki hát halandó embert, ki e Földön várja még
végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete
kikötőjét el nem érte bánat nélkül; biztosan." (ford.: Babits Mihály)

Az "Oidipusz király" egy szörnyűséges bűn tettesének kiderítéséért folytatott nyomozás feszült izgalmú története, a legelső "krimi" a világirodalomban.

A(z) Csiky Gergely Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2009. december 12., Csiky Gergely Színház

Stáblista

Szereplők

Kocsis Pál

Znamenák István

Kovács Zsolt

Csapó Virág

Szula László

Kelemen József

Gyuricza István

Csonka Ibolya

Horváth Zita

Sárközi-Nagy Ilona

Tóth Eleonóra

Némedi Árpád

Nyári Oszkár

Sarkadi Kiss János

Serf Egyed

Alkotók

író: Szophoklész
átdolgozta: Jon Fosse
fordító: Krisár Csilla Mária
rendező: Rusznyák Gábor
díszlet: Fodor Viola
jelmez: Remete Kriszta
zene: Rozs Tamás
súgó: Csordás Bernadett
ügyelő: Bors Gyula
segédrendező: Hatvani Mónika

Hozzászólások

10/10

nem tetszett véletlenül megfeledkezni a díszlettervezõrõl, aki ezt az egész látványt megálmodta? s mellesleg az év legjobb díszletére is jelölték ezzel.
i29

Válasz

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------- www.toptipp.hu---------------------- OIDIPUS KIRÁLY ------- Rusznyák Gábor ------ Kaposvári Csiky Gergely Színház-------------- Jon Fosse maiabbá szikárította a Krisár Csilla Mária fordításában megszólaló veretes szöveget, de revelációvá a klasszikus sorokat bevezetõ, kísérõ, ellenpontozó hangzó anyag teszi. No-színházi, a semmibe haló fapergetések, réztányér, csengettyû, "edényben egy szál fuvola", - zörejek , sóhajok, zümmögések, hangszer-sikolyok: Rozs Tamás kongeniális zenéje a kortárs ütõ-arzenál és az emberi hangképzés teljes spektrumát használja. Minden szó, mnden mondat tovább fûzõdik aprólékosan kidolgozott, gondosan felépített akusztikus univerzumában. A királyi jogarként szolgáló lábszárcsont, felfüggesztve szûkülõ körökkel közelíti a szintén lengõ gongot, találkozásuk az irányított véletlen végzetes lélekharangjaként kondulva vetíti elõre a tragédiát. /Vidovszky Autokoncertje nem volt hiába.../ A hangszereket, a kórus, néha csak egyszavas reagálását, fantasztikus együttmûködéssel olyan nagyszerû színészek szólaltatják meg, mint Némedi Árpád, vagy Sarkadi Kiss János, példásan igazolva, hogy nem a szöveg hossza méri a színészi nagyságot. A színtér árkában a népet képviselve, Nyári Oszkár, Tóth Eleonóra, Serf Egyed mutat hasonló minõséget, fölöttük magasodik a Kórusvezetõ Gyuricza István gigantikus sziluettje. Az õ felerõsített torokhangjai szinte a tudatalatti mélységekbõl reccsennek fel, komor keretbe szorítva a kikerülhetetlen fátum beteljesülését. Rusznyák Gábor a viszonyulások, a gesztusrendszerek, a térbeli mozgások és az ereszkedõ, sûllyedõ attributumok arányos kihasználásával teremti meg a tragédia idõbeli egységét. Aktualizálás, belemagyarázás helyett Szophoklész idõt állóbb igazságait bontja ki, egyértelmûvé téve a bûn és a bûntelen vétek különbségét. Nem riad vissza a szó szerinti megfeleltetéstõl: Csapó Virág Iokaszté-jét lábánál fogva akasztja fel, Oidipus majd' a földhöz vágja a balsorsot jósló Teiresziászt, de lényegében mindvégig a stilizáció kiérlelt eszközeivel él. Kocsis Pál robusztus belsõ energiákkal jeleníti meg a thébai királyt, lenyûgözõ a hitetlen felismerés perceiben, fehérizzású deklamációval hitelesíti a drámai csúcspontot. Alakítása töretlen egységben rajzolja meg az isteni koncepciós per vétlen áldozatát, akire úgy vet árnyat a leselkedõ balsors, ahogy bármelyikünket fenyegethet. A Hírnök Szula László jelenetében beindul konfliktus, amely a Pásztorral folytatott dialógusban kulminál. A király és Kelemen József vad iramban kergetõzik a tenyérnyi párkányon, végül egymásnak feszül a két homlok és már az önvakítás sem ígér feloldást. A kaposváriak nagyszerû együttese összjátékból most is fényesen vizsgázik, Rusznyák Gábor és Rozs Tamás alkotását teljes joggal nevezhetnénk Oidipus-oratórium-nak.

Válasz