A fiatal Moliere színháza, az Illustre Théatre 1646-ban megbukott Párizsban. A 24 éves igazgató, megmaradt társu-latával (az öreg bohóc Gross-René-vel, a hősszerelmes Dufresne-nel, és Moliere szerelmével, a tehetségesen gyönyörű Madeleine-nel) délre utazott sze-rencsét próbálni. Falusi pajtákban tar-tották előadásaikat, s nem ritkán széna-padláson aludtak. Így kerültek a színházba-rát Eliz kisasszony közelébe, aki be-leszeretett az ifjú színész-rendezőbe, s özvegy-ségében megbogarasodott apja tudta nélkül szállást adott nekik a pajtában. A kortársára, Pierre Corneille-re féltékeny Moliere számára itt volt az idő, hogy a tarsulatnak megírja első saját szerzeményét, főhőséül pedig ki mást is választha-tott, mint a szépséges Eliz apját, a tragikusan komikus Harpagon urat. Az Ó, Moliere fintorosan leplezi le a komédiaírás legnagyobb zsenijét, a szenvedélyesen önző Jean-Baptiste Poqueline-t. Felfedi a francia géniuszt ra-jongva tisztelő közönség előtt, hogy a remekművek megszületését korántsem övezték az utókorban már lángolva fénylő glóriák.
A(z) Újszínház előadása
Hozzászólások