Torvald Helmer ügyvéd feleségét, Nórát, kisgyermekként, saját tulajdonaként kezeli, mindent megad neki, de megfosztja önrendelkezési jogától. Szerinte egy nő egyedüli kötelessége a családi fészek rendben tartása, gyermekei nevelése, férje kiszolgálása. Nóra - nem gondolva arra, hogy ennek tragikus következményei lehetnek - hamis váltót ír alá, ezzel ugyan tönkreteszi házasságát, de elindulhat a maga szabadabb útján.
A modern társadalom nem az emberek, csakis a férfiak társadalma" - írja egyik feljegyzésében - "Ha a férfiak tenni akarnak valamit a nők szabadságáért, társadalmi helyzetük javításáért, először puhatolóznak, vajon a közvélemény, a férfiak véleménye helyesnek tartja-e? Mintha csak a farkasoknál érdeklődnének, helyeslik-e a bárányok életét biztosító védőintézkedéseket."
A Nóra világszerte felbőszítette a közönséget - a németek követelték, hogy az asszony maradjon férje mellett, Angliában oly nagy volt az erkölcsi felháborodás, hogy elkészítették a folytatását is: Helmer, mert felesége elhagyta iszákos lett, fia váltót hamisított, lánya pedig öngyilkos lett.
Magyarra 1889-ben fordították először a Nemzeti Színház számára, a főszerepet Márkus Emília játszotta.
A(z) Soproni Petőfi Színház előadása
Hozzászólások