Egy sötét helyen voltam, és volt velem egy idegenvezető, Bandi, aki azt ígérte, hogy mutat egy káprázatos kastélyt. De a kastélyban már semmi nem volt, sem képek, sem más művészi alkotások, semmi. Akkor egy kis terembe vezetett, ami akkora lehetett, mint egy cselédszoba, de ott sem volt semmiféle kiállítás, csak államérdek. Két karosszéket láttam csupán, és egy ólomkeretes ablakot. Kinéztem rajta. Egyhangú, szürke égboltot és ködbe takart fenyőfákat láttam. Ekkor a vezetőm hirtelen átalakult, és nagyon nagy mágneses vonzerőre tett szert.
Amikor kinyitottam a szemem, elszállt minden ereje, és megint egy furcsa, visszataszító férfi állt velem szemben, akinek vállára akkora felelősséget helyezett a Jóisten, hogy az ép ésszel fel nem fogható.
A felelősség súlya mikor nyom jobban? Amikor elvesznek, vagy amikor visszaadnak...?