Naphosszat a fákon című darabja egy távoli, francia gyarmaton élő anyának és Párizsban élő fiának különös kapcsolatát villantja fel. Az életét eltékozló, örökké lázadó, de a kiúttalanságba lassan belefáradó fiút édesanyja váratlanul meglátogatja Párizsban. Találkozásuk, beszélgetéseik során feltárul a családjuk, és azon belül is kettejük bonyolult viszonyrendszere, kimondatlan és feldolgozatlan traumáik, emlékeik felszínre kerülésével mindketten új fényben tekintenek egymásra és magukra. A nagy kérdés, hogy ennyi idő elteltével és ennyire eltávolodva egymástól lehetséges-e még az újra egymásra találás, vagy legalábbis egymás utólagos megértése?
A darab hol finom utalásokon, hol nyers konfliktusokon keresztül vezeti végig az olvasót (illetve a nézőt) a szeretet és gyűlölet labirintusain, de nem ad egyértelmű választ - mindvégig megmarad valami kimondhatatlan titok, amely minden ember életében ott van.
A Fiú (Jacques) és barátnője (Marcella) egy olyan világot képviselnek, mely az Anya számára felfoghatatlan és elfogadhatatlan, az anyai kötődés mégis túlmutat múltjuk és jelenük konfliktusán.
A(z) Csiky Gergely Színház előadása
Hozzászólások