Egy felnőni képtelen, „laza” anyuka; egy figyelemhiányos-hiperaktív, rosszabb pillanataiban fékezhetetlen fiú; és szomszédjuk, egy trauma miatt dadogó ex-tanárnő. Türténetük nem
egyéb, mint három szeretetéhes ember kétségbeesett próbálkozása a “normális” életre. Az élet
igazi megélését egymás által tapasztalják meg, de hiába a sok együtt töltött felszabadult, boldog pillanat, képtelenek maguk mögött hagyni saját poklukat.
Lehetséges-e jól szeretni? Létezik-e felmentés egy anya számára, aki alkalmatlan jó anya lenni? Hol kezdődik a szeretet és van-e határa az elfogadásnak? Képes lehet-e egy szülő megváltani a gyermekét? Egyáltalán tehetünk-e bármit is egy másik emberért? Vagy muszáj szembenéznünk sorsunk felett gyakorolt saját felelősségünkkel?
“Az egymás elvesztésének elkerülhetetlensége az, ami rávilágít a boldogság pillanatiságára, amit valami jobb reményében soha nem merünk megélni teljes mélységében. Szereplőink folyton erre a pillanatiságra emlékeztetik egymást, kizökkentik a pillanatnyi harmóniát, akarva, akaratlanul egymásért tesznek kárt egymásban. Mindez mégis egy közös küzdelem a túlélésért, ami néha még életnek is nevezhető. Az emberi lét mélységeibe zuhanva az értelmetlenségben ismerhetik fel a sorsszerűt, vajon meg tudják-e oldani, vagy fel tudják-e vállalni saját maguk, vagy a másik tragédiáját. „ - Gergye Krisztián
A(z) Nézőművészeti Kft. és Manna Produkció előadása
Hozzászólások