mint a tenger,
millió álom
lakik benne"
"Jól emlékszem arra a párizsi őszi délutánra. Két zongoraakkord között kávészünetet tartottam és belelapoztam egy magazinba, melyet valaki a zongorán hagyott.
Fogalmam sem volt arról, hogy ez az egyszerű cselekedet milyen fontos lesz számomra. Semmiképpen sem jósolhattam meg ennek a fotónak a hatását.
A bánattól megkövült asszony néma csendje hangosabb fájdalomkiáltás volt, mint a föld bármely siránkozása. A gyerek könnyei végső ítéletet róttak minden háborúra, mely széttöri azokat, akik szeretik Egymást.
A vietnámi kislány már úton volt beszállni a repülőgépbe, mely Ho Si Minh-város repülőteréről az Amerikai Egyesült Államokba viszi, ahol apja, egy volt sorkatona, akit sosem látott, várja őt. Anyja ott hagyja, és soha nem fogja őt viszontlátni.
A különös kép mögött hosszú évek kutatásai és bürokratikus formaságai álltak, hogy megtalálják a világ másik végén azt a volt katonát, akivel az asszony életének egy múló pillanatát megosztotta.
Tudta, amit csak egy anya tudhat, hogy a beszálló kapun túl lányának új élete, neki pedig kilátástalan élete lesz.
A szándékos szakításnak ez a képe annyira megdöbbentett, hogy leroskadtam és elállt a lélegzetem. Szenvedtem az anya helyett úgy, mintha az én kisfiam hagyna el örökre, úgy, mintha engem szakítottak volna el szüleimtől gyermekkoromban. Nem ez volt az "utolsó áldozat" legmeghatóbb és legmegdöbbentőbb példája, amelynek Cso-Cso Szan is a Pillangókisasszonyban alávetette magát, életét adva gyermekéért. Az a fotó Alain számára és számomra mindennek a kezdete volt..."
(Claude-Michel Schönberg)
KÖSZÖNT AZ ÁLOMVILÁG!
De milyen? Ezt mindenki önmaga tudja. A valóság -felelősségteljes és visszavonhatatlan. Tanulunk, okulunk, korrigálunk, elfogadunk, elutasítunk. Ezek vagyunk mi, EMBEREK. Gyarlók, esendők, csodálatosak.
Nem Saigonnal kezdődtek a háborúk, és nem itt végződtek. Saigonról énekelnek a színpadon, és gondolatainkban előjönnek a mai háborús helyszínek, embertelenségek. Sajnos, hosszú a sor, és félő, hogy nem lesz rövidebb. Nagy felkiáltó - figyelmeztető jel - ez a darab, talán okulunk belőle. Hiú az ábránd? Azért vallom: álmodni jó és szabad! Nem?
A kis vietnámi lány - Kim - megéli a "nagybetűs" SZERELMET -, gyermekét átadja beteljesületlen szerelmének, aki Amerikába viszi a lehetőségek világába, hogy benne éljen az, ami benne nem élhet, a REMÉNY, a boldogság, a kiteljesedés. Mahó Andrea és Csonka Tünde megrázó drámaisággal mutatja fel ezt a csodás emberi, NŐ-i tettet. Kimnek csak egy út marad, a másvilágba vezető.
A(z) Győri Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások