A regény alaprétegében a húszas évek Moszkvájába érkezik a Sátán, hogy megrendezze a Bált, amelyre minden év Nagypéntekén kerítenek sort a sötétség erői. Woland (a Sátán) és társai működése következtében fény derül a húszas - harmincas évek szovjet társadalmának viszontagságaira. A történet másik szála az evangéliumi Jesua, a szeretet filozófiájának hirdetője, és Ponczius Pilátus lovag kapcsolatának sajátos feldolgozása. Pilátus élethelyzetében örök emberi problémák vetődnek fel: hogy lehet az Igazságot felismerni, van-e elég bátorságunk döntéseinkben vállalni a már felismert Igazságot, végül megváltoztathatóak vagyunk-e téves döntéseinkkel együtt is? Az első két réteghez harmadikként a Mester - egy jelenkori Faust - és szerelmének Margaritának története társul. Az Arvisura Színház feldolgozása távol áll a regényadaptációk megszokott formáitól. Nem epizódok füzéréből vagy egy drámai mag kibontásából építi fel előadását, hanem látomásokból és hallucinációkból, képi metaforákból, zenei motívumokból. Az előadás a mélységből a magasba, az árnyak világából a világosság felé mutat. A fenyegetően szóló doboktól, a sötéten kongó gongoktól a tisztán felcsendülő hármas hangzatokig, a himnuszig jut el. A szabadság adta ünnep megszólaltatásának lehetőségét keresi. Az egyéniség önmagára találását jelentő egymásra találások, összetartozások beteljesedésének az esélyét.
A(z) Bárka Színház előadása
Hozzászólások