"Mélyen tisztelt K!"

színjáték, magyar, 2013.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Mottó: "Az idegen csak idegenben idegen"
(Karl Valentin, író és bohóc)

K. (a betűjel feloldását ki-ki maga elvégezheti) értesül róla, hogy pályázati úton földmérői álláshoz jutott. Vonatra száll, hogy feladatát megtudja, és találkozzék ismeretlen megbízójával. Sosem fog vele találkozni. Találkozik viszont - senki földjén, a helyszínre érve - egy kaotikus világgal, amit rendnek neveznek... Dacos, szolgálatkész vagy éppen fölényes nőkkel, akiktől segítséget remél... Egy apparátus készségesen józan, lelkes vagy éppen pökhendi tisztviselőivel, akik sakkbábuként tologatják ide-oda ... Elvégre földmérőre mi szükség volna? Már minden földet kimértek. A mélyen tisztelt, dühöngő, tiltakozó, renitens K. végül ráébred arra, hogy nem feltétlenül munkát várnak tőle, hanem bölcs belátást, alkalmazkodást. Különben csak botladozna, eltévedne, falnak ütközne. Melyik utat válassza? Mi lesz a sorsa? Kálvária? Szenvedéstörténet? Vagy torz bohózat? Nézőpont kérdése. Erre keresi a választ a Stúdió K Fodor Tamás rendezte Kafka adaptációja.

A(z) Stúdió "K" Színház előadása

Bemutató időpontja:

2013. október 11., Stúdió "K" Színház

Stáblista

Hozzászólások

7/10
FElepHánt 2013 okt. 20. - 12:29:14 7/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A k2 Morgenstern halála címû remeklésén kívül, Kafkába eddig mindenkinek beletörött a bicskája. A Kastély nem történet, nem dramatizálható, állapotrajz, melyet a fogalmi absztrakció dimenzióiból legfeljebb vizuális stilizáltságba lehet szublimálni. Ennek az elõadásnak elsõ része beleragad a vélt valóság natúrájába, hiába komédiázik nagyszerûen a két Artur,
Lovas Dániel és Sütõ András Miklós, hiába hoz Gyabronka József egy aprólékosan kidolgozott, pompás karaktert, hiába próbál Spilák Lajos életet lehelni a gyufásdobozos Nagy Fal építés unalmába, az egyetlen kafkai alak Homonnai Katalin éterien elvont Fridája.
Kitûnõ a jelenetek tagolása, átkötõ zenének Kurtág szól, akinek minden zenéje magában egy kafkai töredék. A Csengery Adrienne és Keller András lemezérõl elhangzó mondatok magnetikus ereje szemvillanás alatt teremti meg a Kastély atmoszféráját.
Szünet után meglódul az elõadás, belép Olga, begyújtja a tábori gyorsforralót, kezében valódi tárgyak, de egész lénye felfoghatatlanul transzcendens: Hay Anna mágikus jelenléte elementáris szuggesztióval mutatja meg a színreállítás lehetõségeit. A félmeztelenül(?) érkezõ Földmérõ leharcolt katonagúnyát kap, sikerül lepusztult klosárrá változtatni, azonban
ez és az ágytálazás sem képes a megtalált hangvételt lerombolni. Nagypál Gábor értetlenségbõl az alkalmazkodásig változó figurája nagyszerûen érzékelteti a kiszolgáltatott létezés dermesztõ bizonytalanságát: "Van cél, de nincs út: amit útnak nevezünk: habozás."
Nem lehetünk elégedettek a Stúdió K Kafka-kísérletével, de erõs késztetést gerjeszt a mû, ki tudja hányadszori, mámoros újraolvasásához.