Mária

Értékelés:

9 szavazatból

Szerinted?

Szarka Tamás elementáris erejű zenében és költői képekben megálmodott műve nekünk szóló, belőlünk született, valódi magyar Mária-történet. A Ghymes zenéje közép-európai és balkáni elemeket ötvöz, ugyanakkor erősen magyar folklorisztikus hagyományokra épül. A musical a bibliai eseményeket követi, a hangsúly a fogantatás, a születés gyönyörű misztériumára kerül. A monumentális előadás ősbemutatójára különleges helyszínen, a debreceni FŐNIX Csarokban került sor.

Táncosok: Ágoston Krisztina, Ámik János, Berettyán Nándor, Berettyán Sándor, Bocskai István, Bucsku Dóra, Csápenszki Nikolett, Csatári Viktor, Daniel Díaz Fernandez, Edelényi Viven, Égerházi Boglárka, Endi András, Eperjesi Anikó, Fekete Fanni, Fekete Gréta, Gyöngyösi Mariann, Hajdu Péter, Halász Rita, Hevesi László, Horváth Csaba, Jámbor Gábor, Jónás Brigitta, Kerekes Adrienn, Kodác Vivien, Kotormán Anna, Kurely László, Márkus Luca, Mező Zsuzsanna, Molnár Endre, Orosz Csenge, Paulinyi Ádám, Pozsonyi Ágnes, Steuer Tibor, Szanyi Sarolta, Szmolár Alex, Szufelják Demeter, Tasó Adrienn, Tasó Marianna, Tóth Andrea, Tőke László, Tölli Zsófia, Tündik Zsuzsanna, Udvarhelyi Péter, Ur Annamária, Völgyesi Árpád

A(z) Csokonai Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

9 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

9/10

Johann 2013 nov. 16. - 20:57:29 9/10 Előzmény Lily01

Azt hiszem, én ezt a kérdést mégis inkább különválasztanám. Egyrészt maradhatnunk konkrétan a Máriánál. Én is láttam, hogy voltak, akik hazamentek a szünetben Szegeden, és bizonyára lettek volna - bár meggyõzõdésem, hogy jóval kevesebben -, a Nemzetiben is (erre vonatkozó utalás alább olvasható is). Amikor körükben - és a mûvet bármilyen formában markánsan elutasítók között - feltûnõen sok nõt, asszonyt látok, nem tudok nem arra gondolni, hogy némelyiküket esetleg mélyen, személyesen érinti a mû (és fõ üzenete). Félek, tapintatlanság már az ilyen óvatos utalás is, de a szomorú statisztikák és a józan belátás mégis ezt mondatja (de legalábbis gondoltatja) velem. És ebbõl a szempontból vállalhatónak tartom azt a meglátást, hogy a mûnek van egy "provokatív" jellege, ugyanakkor szerintem ez kifejezetten az "érted provokálok, nem ellened" esete. Ha van szeretetbõl provokálás, hát ez az.
Azt a kérdést pedig ettõl inkább elválasztva (legszívesebben egy hosszabb lélegzetvételû gondolatmenetben :) ) tárgyalnám, hogy mi a jó, mi a rossz és mi ehhez a kérdéshez a viszonya a mai kornak, azon belül a mai színháznak.
De ehelyett a regölésrõl kell most írnom, hiszen ezt ígértem. Csak röviden. Ahogyan korábban is írtam, érdemes különválasztani a betlehemezéstõl, hiszen karakterében és funkciójában is más és más a kettõ. Mit is jelent ez? Alapvetõen arról van szó, hogy karácsony (a téli napforduló) az új esztendõ kezdetét jelentette a régiek számára (vö.: az egyházi év ma is adventtel kezdõdik). Ekkor egyrészt szakrálisan le kellett zárni az óévet (ide kötõdik a betlehemezés szokása, ezért ehhez egy nyugodtabb, békésebb hangulat társul), majd utána - nagy erõvel - el kellett indítani az új évet, ez pedig a regölés feladata volt, ezért ez jóval harsányabb, dinamikusabb - tele jókívánsággal.

Válasz

10/10

Értem, mire gondolsz, szerintem sokan azért is mentek el a szünetben, mert nem tudták, mennyi rosszat kell még befogadniuk.
Örülök, hogy idézted Vidnyánszky Attila mondatait a darabról, szeretem olvasni/hallgatni, ahogy a Máriáról beszél. És bevallom, irigylem érte, amiért ilyen pontosan meg tudja fogalmazni, mit is jelent neki egy-egy Tamás által írott zene. Kíváncsian várom a márciusban bemutatásra kerülõ János vitéz c. darabot is.... izgalmasnak ígérkezik! A mû népies hangvétele miatt Gyulára gondoltam elõször mint zeneszerzõ, de újbóli olvasásnál rá kellett jönnöm, hogy ami egy 5. osztályosnak könnyed történetnek tûnik, az egy 20 évesnek már korántsem az.... :) Bocsánat a kitérõért :)

Johann 2013 nov. 14. - 11:21:42 9/10 Előzmény Lily01

Hú, igen mély filozófiai eszmefuttatásokba bocsátkozhatnánk, ha elkezdenénk komolyan forszírozni a "jó" és a "rossz" kérdését! :) Egyelõre inkább csak annyit fûznék hozzá az általad e témában megfogalmazottakhoz, hogy elvileg elképzelhetõ egy olyan további eset is, amikor a gondot nem valaminek (esetünkben a "rossznak") a be nem mutatása okozza, hanem az, hogy nem annak mutatnak be, mint ami. Ha érted, mire gondolok. A Máriával kapcsolatban sokaknak szerintem éppen az a zavaró, hogy - Szarka Tamás-os bátorsággal, sõt merészséggel - valamit annak mutat be, ami.
A pontatlanságom pedig talán csak engem bánt ennyire, de így legalább a biztonság kedvéért most már utána néztem, hogy arra legalább jól emlékeztem-e, hogy Vidnyánszky kérésére írta meg Tamás az általad is többször kiemelt betétdalt (mily méltatlan e szó ide!). Nos, szerencsére igen, íme az egyenes idézet Vidnyánszky Attilától: "Nagyon szeretem Szarka Tamás zenéjét, már más elõadásomba is betettem egy-egy dalát. Igazi nagy indulat van benne, ugyanakkor népdalok ihlette tiszta zenei hangzatokkal hat. Ez a musicalje is túlmutat a mûfajon, õszinte misztikus ihletettség által mûködik. Jó példa erre, hogy én egy kifejezetten racionális, rendezõi elemzõi munka eredményeként arra kértem, írja meg a megölt gyermekek dalát - amelyet kisgyerekek énekelnének -, és erre õ ezt úgy írta meg, hogy egy szerelmes vallomás lett belõle az abortuszban megölt gyermekek részérõl az édesanyjukhoz: "mégis szép az én anyám, rózsa van a homlokán". Ilyet nem lehet kitalálni, ez szívbõl jön, ez sugallt gondolat."
Igen, régebben valóban jelen voltam az indexes Ghymes fórumban is. S legközelebb írok a regölésrõl is. :)

Azt vettem észre én is, hogy a rossz ábrázolásától ijedtek meg leginkább az emberek. Tény, hogy szokatlannak hat, mivel sok színház (persze tisztelet a kivételeknek) a könnyed szórakoztatást tûzte ki céljául, ahol már-már giccsbe forduló „súlytalan” elõadásokon keresztül igyekeznek bemutatni a jót, a jót és a jót. A rossz dolgok (vagy hogy is nevezzem :) ) szinte teljes mellõzésével... vagyis inkább a feszült pillanatok mellõzésével.
Abból a szempontból is párhuzam vonható a két mû között, mármint a Tragédia és a Mária között, hogy az új élet lehetõsége határozza meg elejétõl kezdve mindkét darabot. Ha tényleg a Vidnyánszky-féle Tragédiában gondolkodunk, miszerint Éva már a mû elején tudta, hogy gyermeket vár.

Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett a riport! Ennyi tévedés belefér. Megbocsátható :))
Régebben pedig írtál a Ghymes-topicba, ugye? Emlékszem a nevedre :)
Nem untatnál, írj a regölésrõl bátran, szívesen olvasom!

Johann 2013 nov. 12. - 23:58:33 9/10 Előzmény Lily01

Aki úgy beszél errõl a mûrõl és elõadásról, mintha azt rossz szándékkal hozták volna létre (csak mert megmutatja az ártó erõket, "a rosszat" is), szerintem leginkább önmagát minõsíti. Pedig nem olyan nehéz "jól érteni" a darabot. (Sokszor inkább úgy érzem: a kritikák mögül kilóg a lóláb, és más okokra visszavezethetõ rossz szándék munkálkodik bennük...) Hiszen ennyi erõvel Madáchot is hasonlókkal lehetne vádolni Az ember tragédiája miatt. Legalábbis szerintem szemet szúró a párhuzam pl. a londoni szín és Heródes udvarának Mária-beli ábrázolása között. Éppen ezért örültem, hogy említetted Vidnyánszkyt és szegedi Tragédia-rendezését: látható, hogy valós kapcsolatról van szó a két alkotás között (nem csak a rendezõ személyén keresztül, a koreográfus - Gemza Péter - és a díszlettervezõ - Alekszandr Belozub - is közös, ráadásul Hobo személye is összeköti a két elõadást :)). Az indexes fórumokat évek óta nem követem; lehet, hogy most majd rájuk nézek, ha lesz egy kis idõm, köszönöm, hogy felhívtad rájuk a figyelmemet!
Mint ahogyan azt is köszönöm, hogy a Szerelmes földrajz Szarka Tamásék szülõföldjét bemutató részét a figyelmembe ajánlottad! Ha a katonás történetet nem is találtam meg benne, azt igen, hogy az édesanyjuk volt tanárnõ, édesapjuk pedig mesterember. Tehát pontatlanul fogalmaztam, amikor azt írtam itt korábban, hogy "szüleik" tanárok voltak. Ennyi helyesbítéssel tehát még mindenképp tartoztam. És mindenkitõl elnézést kérek a téves fogalmazásért!
Örülök, ha a regöléssel kapcsolatban tudtam újat mondani. Egyszer alaposan utánaolvastam, úgyhogy igen sokat tudnék írni róla, de nem akarlak untatni vele... Már az is igen szép dolog, hogy Szent Márton napján/másnapján ezekrõl a dolgokról gondolkodunk. :) (Márton adventet indító - "kapuzó" - ünnep egyes hagyományok szerint.)

Lily01 2013 nov. 11. - 14:07:27 10/10 Előzmény Johann

Igen, kicsit azzal a célzattal is írtam ide, hogy védelembe vegyem a Máriát, miután ennyire durván lealacsonyították. Sokan úgy beszélnek róla, mintha az alkotók direkt rossz szándékkal hozták volna létre ezt a „sátántól való darabot”.... nagyon lehangoló ilyeneket olvasni. Nem az eltérõ véleménnyel van a baj természetesen, csak a kinyilvánítás módjával. Az indexes Szarka Tamás fórumban egyébként sok szép beszámolót írtak a darabról, nem tudom, olvastad-e azokat. :)
Szégyellem, eddig nem voltam teljesen tisztában a regölés fogalmával, most utánanéztem. Meglepett, hogy a Regölés c. dal a szövegében is mennyire tradicionális, nem tudtam, hogy Tamás a népi regösénekek szövegeit vette alapul. Pedig sejthettem volna. :)
És ha már Mendika, az dalok elején elhangzó versekben is ott van az a gyermeki hangulat, elég csak a könnyed ritmusát megnézni.... hatásosan alkalmazta a stilisztika eszközeit Tamás.
Nem a Szerelmes földrajzban volt? Fú, akkor sajnos fogalmam sincs milyen mûsorban hallhattam, gondolkodom rajta.
Szép napot!

Johann 2013 nov. 10. - 14:27:53 9/10 Előzmény Lily01

Nem, semmi baj, nem fogalmaztam egyértelmûen. Gyakran elõfordul, hogy tömörítek (mégse kéne oldalakon keresztül írni ide) - így viszont nem mindig érthetõ, mikor mire gondolok... Szóval jó, hogy kiderült, hogy ez is egy ilyen eset volt, s tudtam pontosítani. Most már valószínûleg azt is jobban átérzed, miért és mennyire örülök neki, hogy te is írtál ide! :) (Nem mutatott túl jól, amíg csak az én pozitív véleményem állt itt szemben a kezdeti markánsan kritikus bejegyzésekkel.)
Azt pedig én értem most már jobban, milyen szempontból veted össze a Mendikát a Máriával. Valóban, ugyanannak a hitnek más-más arca mutatkozik meg bennük. Azt hiszem, a Mendikát jobban meghatározza a hagyomány és Tamásék gyermekkora (ami egyben egyfajta személyes tradíció). Emlékszem, egyszer Gyula mesélte, mekkora élményt jelentett számukra gyermekkorukban, amikor egyszer egy környékbeli ismerõs kislány is eljött hozzájuk mendikálni. :) (Tehát a hitélet templomi keretek nélkül is jelenvalóvá vált a hagyományon keresztül gyermekkoruk e régi karácsonyán.)
Talán mondjuk el a minket olvasóknak, hogy Tamásék szülõföldjén mendikálásnak hívták a betlehemezést. S azt is tegyük hozzá, hogy a regölés viszont egy ettõl eltérõ népszokás, szintén a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik, de egészen más a karaktere és a funkciója is. Ezeknek a mára már kicsit összekeveredett szokásoknak komoly szerepük volt a régiségben és szerintem ezeket a szabályszerûségeket Tamás - nagy alázattal - tiszteletben tartotta a Mendika írásakor. Ennek a jelét látom abban is, hogy nem került fel a lemezre az egyébként kiváló Regölés címû daluk.
Köszönöm a katonás történetet! (Amúgy visszakerestem a Szerelmes földrajz Tamásos részét, de nem találtam meg benne.)

Lily01 2013 nov. 09. - 15:01:07 10/10 Előzmény Johann

Köszönöm, mostmár értem mire céloztál, bocsi a félreértésért. Igazad van, valóban.

Persze, mindkét felfogás Isten(hit)keresésrõl/megtalálásról szól, csak míg a Máriában töményen, a maga teljes valójában képviselteti magát a rossz, a Mendika szövegeibe, ha meg is jelenik egyszer-kétszer, akkor is eufemizáltan.... s ez a rejtett feszültség is szerintem feloldódik a dalok folyamán.(pl. a Mária altatója)

A katonás történet: Tamás egy interjúban mesélte (azt hiszem a Szerelmes földrajzban) hogy mikor katona volt, karácsony idején egy katonatársával betért egy templomba akkor elõször életében. Azt mondta, gyönyörû volt szeretetrõl szóló idézeteket olvasni a falakon, és nagy nyugalommal találkozott ott. Igazából csak ennyi, õ szebben megfogalmazta, és talán mást is mondott még róla....

Kedves Lily!
Azért írtam, hogy a véleményed mérvadóbb, mint az enyém, mert a darab meghatározó üzenete és témája (születés, szülés, az érkezõ Élet elfogadása) mégiscsak máshogyan érint minket, férfiakat, mint benneteket - nõket, asszonyokat, édesanyákat és leendõ (vagy potenciális) anyukákat. Ti sokkal közelebb vagytok egy nagy misztériumhoz, és ez természetesen a hajadon lányokra is vonatkozik. (Számos régi kultúra példáját hozhatnám fel - talán elég most csak a Vesta-szüzekre utalnom -, de ez a hagyomány továbbél a kereszténység keretei között is, pl. a búcsújárás szigorú szabályaiban, amikor a Mária-kegyszobrot csak makulátlan hírû hajadon lányok vihették a körmeneten.)
Igen, ismerem Tamás idézett versét a VÁVÁVÁ-ból, s én is úgy látom, hogy a lírai én ez esetben tényleg maga a költõ; Szarka Tamás az Ikrek jegyének szülöttje és sok jel utal arra, hogy érvényesnek tartja magára az ebbõl fakadókat. Az Ikrekrõl pedig - ha jól tudom - azt tartják, hogy egészen különbözõ aspektusból képes vizsgálni a dolgokat. Úgyhogy alighanem valóban ez a kérdés nyitja. (Bár õszintén szólva én igazi ellentmondást nem is érzek a kettõ között.)
Az általad említett katonás-templomos történetet viszont nem ismerem. Megosztanád velem? Kíváncsivá tettél. :)
És én is igyekszem még írni pár sort a Nemzetis elõadásról. Bár igazából a legnagyobb eltérés tényleg az volt a szegedihez képest, hogy nem volt szünet s ez fokozta a hatást, a misztériumjáték-jelleget. Illetve a sokkal kisebb légtérben valahogy jobban összeállt a mû atmoszférája. No és ami még engem meglepett (bár ez csak oldalágon tartozik ide), hogy olyan illusztris vendégek is megtekintették az elõadást, mint pl. Matolcsy György a Nemzeti Bank elnöke.

Kedves Johann!
Ne viccelj, a te benyomásaid és meglátásaid is ugyanennyit, vagy még többet érnek. Tetszett a kétsoros összefoglalód a Nemzetis Máriáról. Rövid volt, de kifejezõ. Azért írj még róla, ha van kedved. :)

Igen, nehéz életük lehetett Tamáséknak, de tényleg az a lényeg, hogy végül csak betért Szarka Tamás abba a templomba katonasága során.... :)
Megannyi szépség kerüli el a figyelmüket a darab és Szarka Tamás hitének ellenzõinek, pl. amikor a megölt gyermekek vigasztalják az õket sirató anyjukat....vagy az angyali üdvözlet ábrázolása zeneileg és szövegileg egyaránt, szerintem ezek is a hit egyfajta megnyilvánulásai. És ahogy te is írtad, azok a csodás Mendika-koncertek. Bár nehéz összeegyeztetni a kettõt, mármint a Mendikát és a Máriát, néha elgondolkodom azon, hogyan lehetséges, hogy mind a kettõ egy ember fejébõl pattant ki... „...versem Skizo Frénié, Isten szedett kétfelé.” :)

Összes hozzászólás

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon