Elõször is ez egy igen nehéz darab, inkább gondolkodást ébresztõ, mintsem irodalmi mû. Inkább filozofikus.
Már az elején rájön az ember, hogy a felvilágosodás szabados gondolat menete húzódik meg a mûben, erõs szexualitással fûszerezve, némi perverzitással (ami a korra írásaira volt jellemzõ). A mû állítólagos szerzõje (Donatien Alphonse François de Sade márki) nem csak a szereplõkkel és a mindenkori társadalommal szemben kritikus, hanem önmagával is. Például nem csak a fõszereplõ és a forradalom visszáságait, hibáit mondja el, hanem sajátját is. Úgy látom, hogy a darab tényleges szerzõi szép kutatómunkát végeztek e területen.
A darab egyszerû díszleteit jól használják. Egy kicsit furcsa volt, hogy a szerepek cserélõdtek a színészek között, de egy idõ után már élvezetes volt.
Jól érzõdött a mûben a nép dühe, utána tettük súlyosságának rádöbbenése és az egymás vádolása (az egyén bûnének leplezése és a bûntudatuk megnyugtatása miatt). – a királyi pár megölése
A végét egy kicsit elhúzták. Egészében nézve a mûre 100 –ból 60 pontot adnék.
Javaslat: lehetõleg kezdés elõtt legyen ott, aki jó helyet akar magának és vigyem magával egy párnát, mert fa széken kettõ órát végig ülni kicsit fájdalmas.
Végezetül: véleményem szerint a forradalom idején a királyságnak buknia kellett, de a túlzott brutalitást, ami ezzel járt értelmetlennek tartom.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások