Gergye évek óta olyan drámai műveket választ, (Nádas Péter: Találkozás, Temetés / Heiner Müller: Kvartett / Agota Kristof: Egy elsurranó patkány/ Beaoudon: Mi a neved? ), amelyek megvalósításában kiemelt jelentősége van az előadók fizikai megnyilvánulásának, amely által a jelenlét maga is kortárs táncként értelmezhető. Ez a botránymű totális színházként működik. Meghatározhatatlan műfajiságával a mozgásnak, a pantomimnek kiemelt jelentőséget biztosít, és táncos alkotóként a személyes érintettségre, és ezáltal a testi megnyilatkozásokra helyezném a hangsúlyt.
A(z) Gergye Krisztián Társulat előadása
Hozzászólások