Egyedül veled, vagy veled egyedül? Vagy többen? Aki keres, az talál? És aki nem keres? És ha se velem, se nélküled?

Kortárs költők szerelmes versei elevenednek meg a lakás terében: a szerelem árnyalatai, színei és stádiumai bukkanak fel, találkoznak össze, tévesztik meg egymást, és lesznek semmivé vagy mindenné. Otthonunk a líra, asztalunk a vágy, lámpánk a köd.

"A papucsod,
a fogkeféd,
a reggeli kávéd,
az újságod,
az első mosolyod,
az életed, úgy ahogy van."

Mi marad a szerelmeinkből? És mi marad belőlünk, ha mindenki valamit magával visz? Egy pulóver, egy sál, egy otthagyott gitár, egy vacsora emléke, néhány ősz hajszál, egy fojtó kis szoba, néhány doboz tea, ott felejtett hallgatások, zuhany alatt zokogás, nyárfaszösz, a tavaszi szél, kimosott ágynemű, elrepedt borospohár.
A vers-est életérzés. Az alkotók személyes tapasztalataiból táplálkozó érzés-füzér. A szeretni vágyó ember balladája.