Gazdag életművén központi problémaként húzódik végig a polgári fejlődés útjában álló dzsentri világ kritikája. Ez az ő főtémája és ez az, amellyel merőben újat hozott a magyar irodalomban.
Mikszáth - eszmeileg jóllehet sokkal mélyebben és sokkal művészibben de mégis csupán folytatja Csikyt, kezdetben sokkal megbocsátóbb hangon és csak jóval később, a századforduló után jut ez a dzsentri - magatartásnak ahhoz az egyértelmű megbélyegzéséhez, amelyet Csiky műveiben már jóval előbb megtalálunk. Még azt a Mikszáth-kedvelt "svihák" kifejezést is Csiky használja először a dzsentri szélhámosság jellemzésére a "Cecil házasságában".
Csiky óriási érdeme, hogy lerántotta a cigányozó, kártyázó, munkakerülő úri életformáról a glóriát, rámutatva, hogy ez nem dicsőség, hanem léhaság. És megmutatta, hogy az elődök tekintélyével tetszelgő urak közt ugyanolyan marakodás folyik a pénzért, mint a megvetett kalmárok körében, de míg a kalmárok a maguk pénzgyűjtő tevékenysége közben "hasznos munkát" végeznek, addig a dzsentri megtalálta azt az életformát, amelyben földbirtok nélkül is dologtalanul élhet és nem "süllyed le" a dolgozni kényszerülők közé. Ez az életforma pedig a szélhámosság. A szélhámoskodás címmel, ranggal az "úri házasságszédelgés", amely ugyan erkölcstelen, de sohasem ütközik a büntető törvénykönyvbe. Ezt a típust ragadta meg a maga mindenestül visszataszító formájában Csiky Gergely Zátonyi Bence alakjában, a Mákvirágokban."
Illés István
rendező
A(z) Győri Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások