A történet tulajdonképpen már a múlté. Hagyni kéne belehalványulni az enyészetbe, a létai ház düledező romjaival, a kifakult fiatalság utolsó, töredezett szélű dokumentumával együtt. Beletörődni … de Orbánnénak ez nem megy. Még egyszer nekifeszül a sorsnak, visszaköveteli elhallgatott, megalkuvásokkal teli szép korát, visszaszeretné egész eltékozolt életét.

Furcsa ez az örkényi panoptikum. Itt a magány a közös nevező. Nem az öregedés, hanem a fölöslegessé válás a kétségbeejtő, a fojtogató … a vérlázító.

Szabó K. István
rendező

A(z) Csokonai Színház, valamint Szabó K. István előadása