"Akit semmibe vesznek, semmivé válik." Orbánné pontosan és szívbemarkolóan fogalmazza meg azt az életérzést, ami az idősödő - vagy idős - embereket hatalmukba keríti; ő szinte irreális módon emelkedik felül ezen a helyzeten. Az új barátnő, Paula katalizátorként gyorsítja fel Orbánné kitörési kísérletét az öregedés állapotából. Mindenen átgázolva akarja újra megélni hajdani szerelmét Csermlényi Viktorral - egyfajta eufóriában. A titkolt szerelem, amely egész életét végigkísérte, most talán még nagyobb erővel keríti hatalmába, mint fiatal korában, amikor annyi minden történhet az emberrel, még lehetnek alternatívái. Idős korban azonban, az addig központi szerepet játszó személy elvesztése nehezen feldolgozható. Egyszóval pótolhatatlan. A zuhanás törvényszerű. Mi, akik külső szemlélői vagyunk az eseményeknek, nevetünk és sírunk egyszerre. Annyira emberi, és talán irigylésre méltó is, mint ahogyan Giza, Orbánné nővére fogalmazza meg: "Két béna lábammal félhalott vagyok, egy olyan élet végén, melyet csak félig volt bátorságom élni. Ezek után mit mondhatnék a húgomnak? Igyekezz te is fél életet élni?" Orbánné élt, és úgy élt, ahogyan csak ő tudott. Hangosan, tele dinamizmussal, érzelmi viharokkal, nagy amplitúdókkal. Erről szól az ő története, meg persze, egy kicsit, a miénk is.
A Mű a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével kerül bemutatásra.
Szenzációs darab, nagyon jó rendezés, kiváló színészi alakítások és... FELKAI ESZTER (9 év szünet után) újra színpadon!!! Csodálatos az a NÕ!!! Gratulálok az Örökös Tagságához!!! (Amit pont azután az elõadás után adtak át Neki - tegnap -, amit nekem is volt szerencsém látni.)
Jó lenne Pestre is elhozni az elõadást valamikor!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások