Lukács Göngyit az egyik leghitelesebb Verdi-énekesnőként tartja számon az operavilág. Lady Macbeth szerepét, a legnagyobb kihívást jelentő Verdi-figurát a londoni Covent Garden színpadán énekelhette először. Ezt követően az Edinburgh-i Fesztiválon, majd Münchenben, Bécsben, Szöulban, San Franciscóban, Tokióban és Santiagóban is színre lépett a szerepben.
Alexandru Agache a bariton hangfaj szinte összes főszerepét énekelte a világ legnagyobb operaszínpadain.1988-ban mutatkozott be a Covent Garden-ben, ettől kezdve a színház állandó vendége. Fellépett többek közt a milánói Scalában, a firenzei Teatro Comunale-ban, a velencei La Fenice-ben, a veronai Arénában, a bécsi Staatsoper-ben, a párizsi Bastille Operában, a berlini Deutsche Oper-ben és a müncheni Bayerische Staatsoper-ben. A New York-i Metropolitan-ben 1999-ben mutatkozott be, azóta ott is visszatérő vendég.
Banquo megformálójaként az Operaház egyik vezető énekesét, Fried Pétert láthatják. Nemzetközileg elismert opera-, oratórium- és hangversenyénekes. A legnagyobb fesztiválok és a leghíresebb operaszínpadok vendége; sikerrel szerepelt Európa számos országában, Amerikában, Kanadában és a Távol-Keleten. Fried Péter basszus operaszerepek mellett gyakran énekel kortárs műveket is.
" A darabbal való foglalkozás során egyértelművé vált számomra, hogy olyan alapkérdések rejlenek a vérgőzös dráma mélyén, amelyeket érdemes ma a színpadon a felszínre hozni. Olyan kérdések, amelyek a 20. század folyamán mindvégig aktuálisak voltak, s ma is azok. Hogy milyen mértékben határozza meg az életünket az adott helyzet, amelybe beleszületünk, hogy mennyire kiszámíthatatlan irányokba sodorhatnak bennünket a körülöttünk és velünk zajló események.
Számomra a darab arról - vagy inkább: arról is - szól, hogy az ember a politikában, a hatalomban, a magánéletében is végtelenül kiszolgáltatott. Részben persze azt csináljuk, amit akarunk - legalábbis úgy hisszük -, de legalább ilyen mértékben azt tesszük, amit diktálnak nekünk.
Rendezésem arról szól, hogy a főszereplő nem más, mint a végzet. Hogy senki sem maga alakítja a saját sorsát, hogy nemcsak rajtunk múlik, milyenek vagyunk, milyenné válunk. Földhöz ragadtan azt mondhatjuk, hogy a körülmények határoznak meg minket, ha felülemelkedünk ezen, azt mondhatjuk, hogy a rajtunk kívül álló felsőbb erők.
Verdi operája két dologban különbözik Shakespeare drámájától, amelyet egyébként hűen követ a szövegkönyv. Egyrészt Verdinél sokkal jelentősebb szerepet játszanak a boszorkányok - vagy démonok -, s ez az én koncepciómat is alapvetően határozta meg. Másrészt pedig ? ahogy említettem ?, a zene szépsége, a dallamok magával ragadó jellege a főhősök mellé állítanak bennünket, függetlenül attól, hogy milyen bűnökkel terhesek.
Azt szokták mondani, hogy a Macbeth azért tartozik Verdi népszerűtlenebb darabjai közé, mert nincs benne szerelem. Ez badarság. Van benne: Lady és Macbeth között ez egy életre szóló, nagy, szerelmi, erotikus kapcsolat. Erőteljes a közöttük vibráló szexuális vonzerő. ? A darab az emberi kapcsolatokról is szól, és nemcsak a szerelemről, hanem arról is, hogy meddig tart a barátság (Banquoé és Macbethé), hogy ki kivel van együtt, ki, mikor és hogyan áll át a másik oldalra, s válik szövetségesből ellenséggé. Ami a mai operajátszás "nagy banalitásait" illeti, tudatosan kerülöm el azt a világdivatot, hogy modern ruhákkal, géppisztolyokkal, aktuális politikai áthallásokkal terheljem meg a művet.
Nagyon fontos számomra, hogy ne legyen az előadásban semmi öncélú, hogy logikusan épüljön fel, értelmes legyen, s főként, hogy aki megnézi az előadást, azt megérintse, megszólítsa Verdi Macbethje." - Szinetár Miklós
A(z) Magyar Állami Operaház előadása
Hozzászólások