Szövegkönyv: Ronald Duncan Jelmez: Sanne Oostervink Rendező: Maria Riccarda Wesseling Zongorán közreműködik: Mirsa Adami, Marta Liebana Vezényel: Karel Deseure Collatinus, római hadvezér: Alexander de Jong (basszus) Junius, római hadvezér: Tony Butiurca (bariton) Tarquinius, etruszk herceg: Jasper Leever / Raoul Steffani (bariton) Lucretia, Collatinus felesége: Deborah Saffery / Nina van Essen (kontraalt) Bianca, Lucretia nevelőnője: Serena Perez (mezzoszoprán) Lucia, Lucretia szolgája: Judith Weusten (szoprán) Férfi kórus: Stefan Kennedy / Zachery VanderMeulen (tenor) Női kórus: Helena Koonings / Stephanie DesJardins (szoprán)

A történetírói hagyomány Lukrécia meggyalázásához kötötte azt a felkelést, amely során i. e. 510 körül elűzték az utolsó római királyt, Tarquinius Superbust. Az uralkodó fia szexuális erőszakot tett a férjéhez hűséges asszonyon, akit a trauma és a szégyenérzet végül öngyilkosságra vitt. Az ókori írók szerint az eseményt követő közfelháborodás vezetett a királyság megbuktatásához, és így a Római Köztársaság megalakulásához. Britten 1946-ban bemutatott kamaraoperájában két kommentátor – egy férfi és egy nő – keresztény nézőpontból értékeli a cselekményt. A kétfelvonásos művet a Holland Nemzeti Operaakadémia (Dutch National Opera Academy) mutatja be az idei fesztiválon. Az Amszterdami Konzervatórium (Conservatorium van Amsterdam) és a Hágai Királyi Konzervatórium együttműködésével magvalósuló kétéves mesterképzés – amelyet a most rendezőként bemutatkozó Maria Riccarda Wesseling énekesnő vezet – az ifjú operaénekesek zenei és színészi fejlesztésére fókuszál.

A(z) Zeneakadémia előadása