1849. decemberében vagyunk, két hónappal az aradi vértanuk kivégzése után. Azóta ül Uracs a fogadóban és figyel, jelentőségteljesen hallgat s majd minden szereplőnek köze van a szabadságharchoz: ki harcolt érte, ki jelentget miatta, ki pedig megúszta, hogy kapcsolatba kerüljön vele. A romantikának se híre, se hamva: itt már nincs árvalányhaj, nincsenek csókolózó galambok: Liliomfi, az öregedő színész egyetlen perspektíva Mariska számára, hiszen más férfival nem volt kapcsolata; Szellemfi maradt a dilettáns költő és színész; Kamilla a darab végén Szilvai professzor úr méltó párjává válik; Gyuri, a pincér, az egykori szabadságharcos szerelméért feladná Liliomfit, korábbi felettesét; Kányai, a fogadós, besúgó, s jelent a pesti fogadósnak, Schwartznak, aki a legnagyobb magyar a darabban... Mindez nagyon mulatságos formában fogalmazódik meg: humorral, zenével, dallal és tánccal.
A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások