A Genet-darab zenei megvalósításához Eötvös a Három nővér szemléletétől radikálisan eltérő nyelvezetet dolgozott ki. E váltás tudatosítása és értelmezése mind a befogadás, mind az aktuális rendezések számára lényegbevágó. Genet Balkonját ugyanis sem a hagyományos operai, sem a megelőző Eötvös-opera eszközeivel nem lehet hitelesen megközelíteni és előadni. Különösen igaz ez a színészi játékra és a színészvezetésre, mivel Genet szürreális, abszurd színháza nem teszi lehetővé az "emelkedett" operajátszást. Ezzel párhuzamosan Eötvös muzsikája mind zenei, mind technikai értelemben igen magas követelményt állít a szereplők elé, akiknek felülemelkedve a zenei nehézségeken elsősorban mégiscsak színészként kell megközelíteniük szerepüket. Eötvös törekedett arra, hogy műve "franciás legyen" és a játék "zenei miliője" illeszkedjen a megidézett korhoz és a helyszín - a bordély - atmoszférájához. Arra is figyelemmel kellett lenni, hogy Genet szövege egyszerre poétikus és zavarba ejtően frivol. A groteszk cselekményhez, a kabaréba hajló harsány színpadi játékhoz illó zenei stílust Eötvös végül a francia chanson világában találta meg. Koncepciójának modelljét - miközben a Balkon egyáltalán nem tekinthető stílusimitációnak - Fréhel, Jacques Brel, Yves Montand, Leo Ferré zenéjében és előadói modorában kell keresnünk.
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások