Eddigi koreográfusi munkái és szólói tették Ko Murobushi-t a butoh egyik legnevesebb képviselőjévé. Fáradhatatlanul dolgozik a műfajban rejlő lehetőségek kiaknázásán, úgy, hogy közben nyitott marad az őt körülvevő világból érkező hatásokra, és kitartóan figyeli a munkáiban megjelenő létező és nem létező japán gyökereket.
Kripta című, legújabb munkájában Ko Murobushi a tigrissel kerül szembe. A távolságtartás és a vonzódás pályáján mozog, majd erőszakosan és ugyanakkor érzékien támad. "A tánc korlátlan áramlás a mozdulatlanságban." A darabban az előadó rámutat, hogy ez a vég nélküli áramlás mennyire territoriális jellegű is tud lenni.
Ahogy a mester fogalmaz: "Visszatérek kezdeti inspirációmhoz. A butoh nem az isteneknek, és nem is a japánoknak szóló tánc. Valami olyanból ered, ami nem köthető és soha nem is lesz köthető a művészi szépség egyetlen tradicionális formájához sem. Úgy is vehetjük, hogy azért kezdtem el táncolni, mert nem tudtam táncolni és nem is akartam táncolni. Korábban ezt így fogalmaztam meg: "Azért kezdtem el táncolni, hogy meghalhassak.""
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások