Az új szereplőkkel és alkotótársakkal kiegészült TranzDanz és Kovács Gerzson Péter bemutatója szuper-téboly-hallucináció-revü a romokon, vurstli, óriáskerék és ringlispíl, céllövölde, habfürdő, a tiszta (ártatlan) természet, gyászmise, peep-show, divatbemutató back-stage, a giccs-madonna imádata, Micky-Mao, háziáldás, pléhnyuszi-pléhkutyus-pléhkóla-pléhsör, vadászkastély trófeákkal, a trickster mediátor a kolbászversenyen, cicanadrágban és párducmintában, kacagányban, tiarában... Az amplitúdó megnövekedett: megnőttek a magasságok és mélyebbek lettek a szakadékok, a zuhanás és az emelkedés sebessége is fokozódott, megnőtt a düh, az elkeseredés, a lelkesültség és a pátosz, az élvezet elektromos kisülése villámcsapás, minden és mindennek az ellenkezője is egy időben igaz. A fülsértő hangzavarban, a villogó, forgó fényviharban, a pillanatokra zsugorodott időben keresik magukat, egymást, a jövőt, az örökéletet, az örök fiatalságot, a kirobbanó örökegészséget, a hiper szépséget, a sikert, a boldogságot, őrült tempóban még-még-még többet, édesebbet, csillogóbbat… ez a nagy menetelés előre, minden akadályon át, a boldogságba.

A TranzDanz a pandémia alatt is folytatta a munkát, különböző formációkban megvalósította a LOST..., a Csárdás a zivatarban és a Tranzit című produkciókat. Az utolsó csárdás a TranzDanz csárdás-trilógiája záró darabja.

Jelmez kivitelező: Szivek Tímea
Zeneszerző: Kovács Jeromos

A(z) TranzDanz Társulat előadása