Kórház-Bakony

előadás, magyar, 2000.

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?

"Hejj - hajj! Ebben a betyár világban bemegy a szegény ember a korházba, azután vagy kijön, vagy nem. Van akit bevisznek, azután kijön. Más bemegy, de ki már viszik. De olyan is van aki csak úgy jön-megy..."

"A Kórház-Bakony klasszikus orvos csúfoló. Újdonsága a sarlatanizmus feletti indulatoskodáson túlemelkedve felmutatja a lehetetlen munkát, a lezüllött felelősségtudatot, az elterpeszkedő hanyagságot, a globális nemtörődömséget? A komikumot a halál árnyékában tálalja föl? Az előadás visszapörli a nevetés becsületét. Ismét bebizonyosodik, nevetni csak komoly dolgokon érdemes? Bolond világot látunk feszes logikával összezártan? Pontosak a párbeszédek. Pontosak a jellemek. Pontos a belukrásos cselekményvezetés? Gúnnyal ábrázolt társadalmat kezel nagy biztonsággal az előadás."
(Molnár Gál Péter)

Az előadás 2000-ben elnyerte a Kritikusok Díját, mint a legjobb alternatív színházi előadás.

A(z) Pintér Béla és Társulata előadása

Bemutató időpontja:

1999. december 9., Pintér Béla és Társulata

Stáblista

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2010 márc. 19. - 10:26:44 10/10
Tíz év alatt egy tucat darabot írt, rendezett, játszott, talán három nem sikerült annyira, de a mai napig láthatóak olyan remeklések, mint a Parasztopera, a Gyévuska, az Õrült, a Démon... A Kórház, Bakony a toptipp születése elõtti idõbõl való, nem írhattunk róla, de most újra látva, örömmel éltük át a hajdani katartikus jóérzéseket. A népmesék szürreális fantáziája vezérli a cselekményt: merész csukafejessel ugrunk a mából a bakonyi betyármúltba, de ott sem ragadunk le, magától értetõdõ logikával kerülünk villanásnyi idõ alatt Szibériába, avagy Kubába, ahol személyesen Fidel Castro fogad...

A szövegek egyaránt hitelesen maiak a kórházban, illetve népiesen archaizáltak a betyárok között, vagy szentimentálisan áradóak a tajga világában. Kimunkált szerkezet: nincs elvarratlan szál, elfelejtett szereplõ, a fináléban még a sokat emlegetett halott apa is megjelenik. Nem mondanánk, hogy fejlõdött az együttes: nyolc évvel ezelõtt teljes fegyverzetben lépett ebben a darabban is színre, - inkább az az érdem, hogy a játék és a hatás semmit sem kopott, feszes, lendületes a produkció, mintha csak a bemutatót látnánk. Talán Csatári Éva az egyetlen, aki keményebb, szikrázóbb lett az évek folyamán, fõnénije és kubai csábtündére egyaránt nagyszerû. Deák Tamás a kiégett, alkoholista doktor szerepében fantasztikus karaktert hoz, de nem adja alább a duhaj táncképekben sem. A fõorvos, fõpandúr, fõFidel Tamási Zoltán szarkasztikus modorában formál izgalmas figurákat, Bencze Sándor hórihorgas alakja, bármelyik megjelenési formájában, emlékezetesen erõteljes.

Thúróczy Szabolcs õserejû vulgaritása uralja terepet, Pintér Béla visszafogottságával hatványozza színészi jelenlétének ellenállhatatlan szuggesztivitását. A koreográfia, a zenék megválasztása is találó, a szcenikai hatások egyszerû eszközökkel operálnak: a valóságot a virtuális világtól csak egy szál lepedõ választja el. Nincs mondanivaló, nincs üzenet, nincs tanulság: Színház van, a legjavából!!!
8/10
oszizambo 2009 márc. 09. - 22:33:26 8/10
Majdnem, hogy hibátlan, és ma is abszulult aktuális.