Nincs megbízhatóbb vígjátéki elem a félreértésnél. A leghétköznapibb helyzet is tökéletes káosszá nőheti ki magát, ha ez a huncutul naiv kellék betelepszik valahová. És ha betelepszik, akkor nehezen tessékeli ki az ember onnan… pláne, hogyha nem is akarja!

A vígjáték másik garantált sikerfeltétele egy pár elnagyolt karakterű komikus figura. Egy mamlasz könyvkiadó, egy bigott meseírónő, egy nőcsábász férj, egy túlfűtött belsőépítész, egy csinos szobalány, egy kikapós feleség… Nos, nekik találkozójuk van egymással. Mindenkinek mással. Aztán találkoznak. De nem feltétlenül azzal, akivel tervezték. Na, ebből lesz a félreértés.

De ha ezek a figurák mind más helyszínen találkoznak, akkor az még nem biztos, hogy vígjátéki.  Legfeljebb kényelmetlen, de nem kacagtató. És itt jön a képbe a harmadik vígjátéki elem: a helyszín. Mert ez a vígjáték nem jöhetett volna létre, ha nem lenne egy kölcsönlakás… Ahol a helyzet úgy összekuszálódik, hogy csak a fejét kapkodja a néző… és persze a levegőt a nevetéstől!